Oldal 106 [106]
III. AZ EGYETEMVEZETŐI FELELŐSSÉG KOMPONENSEI 105
jártak-e el. E kérdéskörök szoros összefüggést leginkább az etikai felelősséggel
mutatnak. A nem döntéshozó, hanem javaslattevő, véleményező testületek esetében
is leginkább ez utóbbi felelősségi elemekkel találkozhatunk. Ez is arra utal, hogy
a felelősség érdemben csak az egyes tagok vonatkozásában merül fel.
Sem a korábbi felsőoktatási jogszabályok nem határozták meg, sem az Nftv.
nem határozza meg, hogy e testületek vagy akár egyes tagjaik rendelkeznek-e
felelősséggel az eljárásuk során gyakorolt hatáskörök vonatkozásában, s külön
felelősségi szabályokat sem állapít(ottak) meg ezekre nézve. Pedig a szenátus a fel¬
sőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságainak címzettjeként, "6
157 s mint a felsőoktatási intézmények
ekképpen az autonómia testületi alanyaként,
legszélesebb és továbbra is meghatározó hatáskörrel rendelkező testülete, hosszú
távú következményekkel járó, az oktatás és tudomány minőségét befolyásoló, és
ezáltal a társadalmi folyamatokra ható döntések meghozatalára jogosult, valamint
a személyi tárgyú és gazdasági, pénzügyi konzekvenciákkal járó határozatai révén
az intézmény mindennapjait és jövőbeni sorsát is befolyásolni képes." Az állami
felsőoktatási intézmények esetében külön említendő még a konzisztórium, amely
a stratégiai és gazdasági tárgyú döntésekben gyakorolt egyetértési joga folytán az
intézményi autonómiába közvetlenül beavatkozó szervként képes meghatározni
az adott intézmény működésének irányát és kereteit." E testületek mellett a
felsőoktatási intézményekben számos más grémium működik," ezek közül
azonban a törvény csak kevéshez telepít döntési hatáskört, a legtöbb létrehozása
és működési szabályainak megállapítása, ahogy már említettem, az intézmény
önszabályozó autonómiájának része."
Mindazonáltal a testületek megítélése nem csupán a felelősséggel való sajátos
viszonyuk, de hatékonyságuk szempontjából is hosszú ideje a viták kereszttüzében
áll. A felsőoktatásban nem csupán a vezetőkről való döntés — a rektor estében gyak¬
ran az intézménypolitikai, a kancellár kiválasztásánál pedig a , valódi" kormányzati
politikai szempontok súlya meghatározóbb a vezetői kvalitásokhoz képest —,
hanem a testületi tagok megválasztása sem minden esetben az alkalmasság (pl.
166 Nftv. 12. § (2) bek.
167 Veres Pál — Golovics József: 2016, i.m. 10.
168 Bar a kancellár és a konzisztórium jogintézménye a költségvetéssel összefüggő, illetve a stratégiai
tervek tárgyában hozott döntések tekintetében korlátozza az állami intézmények szenátusainak
hatáskörét, az alapdokumentumok (szervezeti és működési szabályzat) elfogadása vagy épp
az első számú vezető, a rektor megválasztása továbbra is szenátusi hatáskör.
169 Lásd Nftv. 12. § (3) bek.
170 Nftv. 13/B.-13/C. $
1 Nftv. 12. § (5) bekezdés a hallgatók tanulmányi, vizsga- és szociális ügyeinek intézésére
állandó bizottság létrehozásának kötelezettségét írja elő. A 49. § (5) bekezdés a kreditátviteli
bizottság, az 55. § (5) bekezdés a fegyelmi bizottság megalakításáról rendelkezik.
17? Nftv. 12. § (3) bek. eb) pont és 13. § (1) bek.