Page 67 [67]
66 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
állandó mozgásban vannak.?? Ez a kettős hatás a jogbiztonságot általában véve is
rendkívüli módon meggyengíti, és különösen bizonytalanná teszi a jogalkalmazást
és a jogszabálysértésre alapított felelősségmegállapítást. A jelen mű terjedelmi
korlátai kizárják e nagyszámú kérdés és az azokat szabályozó kormányrendelet
felsorolását. Az azonban látható, hogy számos esetben csaknem öt évvel a törvény
elfogadása után sem került sor a végrehajtási jogszabály megalkotására, az általános
végrehajtási rendeletre is csaknem négy évet kellett várni." Az is tetten érhető,
hogy több szabályozási tárgykörben a jogalkotó folyamatosan hátrál, lemondva a
kormányrendeleti szintű szabályozásról, és intézményi hatáskörbe utalva a vég¬
rehajtás kérdéseit." Ez a tendencia egyfelől pozitívan értékelendő, mert nagyobb
szabadságot ad az intézményeknek, ami az autonómiát az önszabályozás lehető¬
ségének biztosításával erősíti, másfelől azonban abból a szempontból aggályos,
hogy a különböző intézményekben jelentősen eltérő szabályok alakíthatók ki. Az
eltérések fakadhatnak az intézményi sajátosságokból, az eltérő hagyományokból,
és lehetnek pusztán véletlenszerűek (az adott egyetem vagy főiskola kodifikátora
által valamilyen okból kiválasztott eszköz alkalmazása révén). Ez utóbbi esetben
indokolatlan különbségek lehetnek az egyes felsőoktatási intézmények polgárainak
jogai és kötelezettségei között. E nagy fokú szabályozási önállóság, álláspontom
25 . helyes, de csak akkor célravezető,
szerint — az autonómia egyik zálogaként
ha azok a jogszabályi keretek, amelyek végrehajtását, , kitöltését" szolgálják, illetve
az intézményi szabályozásra felhatalmazást adó rendelkezések egyaránt ponto¬
sak és határozottak. Ily módon kerülhető ugyanis el, hogy az egyes intézményi
szabályzatok között nem csupán a helyi sajátosságok indokolta eltérések, de a
téves jogszabály-értelmezésből adódó, egyes esetekben a különböző intézmények
alkalmazottait vagy hallgatóit hátrányosan érintő belső normák szülessenek.
12 Nem csupán arról van szó, hogy szűk huszonöt éven belül három felsőoktatást szabályozó
törvény megalkotására került sor (ezen kívül még két novella jellegűt is elfogadott az országgyűlés
1996-ban és 1999-ben), hanem szinte minden évben (néha több alkalommal is, legutóbb
2015-ben) sor került kisebb-nagyobb jelentőségű változtatásokra. Ennek okai visszavezethetők
arra, hogy a törvényeket gyakran végiggondolatlanul, sokszor a szakmai érvekkel szemben
pusztán politikai akaratból, néha a felgyorsult társadalmi, gazdasági és nemzetközi változásokra
való azonnali reagálás érdekében alkották meg. (Szövényi Zsolt: i.m. 9.)
23 Lásd: a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek
végrehajtásáról szóló 87/2015. (IV. 9.) Korm. rendeletet.
24 Az Nftv. 58. § (4) bekezdése eredetileg kormányrendeletre bízta volna a jogorvoslati eljárás
rendjének meghatározását, majd az egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények
módosításáról 2015. évi CXXXI. törvény 2015. szeptember 1. napjától hatályon kívül
helyezte a kormányrendeletre utaló szövegrészt. Az 55. § (5) bekezdés pedig egészen 2016.
június 30. napjáig tartalmazta, hogy a fegyelmi eljárás rendjét a Kormány szabályozza, ez a
szabályozási jogkör a hatályos törvényben a felsőoktatási intézményekhez került (vissza).
215 Kocsis Miklós: 2011a, i.m. 70—71.