lósítását szolgálják. E helyütt most tartózkodunk a felsőoktatáshoz kapcsolódó
jogszabályok és kormányzati intézkedések akár céljainak, konkrét megvalósu¬
lásuknak, akár azok módjának a Strat. 2014.-ben megfogalmazottakkal és az
uniós elvárásokkal való összhangja értékelésétől. Azok bemutatása mindössze azt
szolgálja, hogy láthatóvá váljon, bár a stratégia szintjén megfogalmazott gondo¬
latok az uniós politika követését tükrözik a felsőoktatás területén, az is látható,
hogy a Strat. 2014.-ben szereplő eszközök jelentős részének vagy nincs is érdemi
kapcsolata az EURÓPA 2020 stratégiával, vagy eredményük az abban elvárttal
ellentétes, vagy attól messze elmarad. Ezen a helyzeten az időközben a 1785/2016.
(XII. 16.) Korm. határozattal elfogadott Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú
szakpolitikai stratégia 2016 sem változtatott. Ugyan a nemzetköziesítést egyene¬
sen nemzetstratégiai kérdésként jelölte meg," ezzel is támogatva a felsőoktatás
expanzióját. Mindezzel összefüggésben pedig egyrészt elvi éllel merül fel a kérdés,
hogy milyen felelősséggel bírnak a felsőoktatási intézmények vezetői e stratégiák
intézményi és intézményhálózati szintű végrehajtásában, másrészt szükséges
rámutatni, hogy ehhez a hatásköri, financiális és a célokkal összhangban álló
normatív keretekben megjelenő eszközrendszer korántsem biztosított, emellett
pedig teljességgel szabályozatlan, hogy ki és milyen szempontok alapján vizsgálja
— ha vizsgálja — e felelősséget.
A közösségi jogi keretek rövid áttekintése során érdemes feltenni a kérdést,
vajon az Európai Bíróság joggyakorlata kihathat-e valamilyen mértékben az
intézményvezetői felelősségre. Noha ahogy a közösségi szabályozásról, úgy — és
éppen annak következtében — a közösségi bírósági gyakorlatról is elmondható,
hogy meglehetősen szűk terjedelmű. Az Európai Bíróság tevékenysége — leg¬
alábbis az utóbbi időkig — azt mutatja, hogy még abban a kis számú ügyben is,
amelyeket tárgyalt, a Római Szerződés kiterjesztő értelmezésére volt szükség.
Ezt példázza a Francioise Gravier vs. City of Liege 293/83. sz. ügy (ECR (1985)
593-615.],'”* amelyben az ítélet a más tagállamok polgáraitól követelt kiegészítő
egyetemi, főiskolai tandíj közösségi jogba ütközését mondta ki, vagy a Bizottság
által Belgium, majd következő évben Ausztria ellen a más tagállamból felvételi¬
zőkkel szemben további, illetve eltérő feltételeket megállapító belső szabályozás
tilalmát rögzítette (C-65/03. sz. ügy, ECR (2004) I-6427, C-147/03. sz. ügy,
ECR (2005) 1-5969].'° Ezek az ügyek a közösségi jog hatását a felsőoktatásra
13 FES, 23., 1. Függelék, 36.
54 Részletesebb elemzésére lásd: Davies, Gareth: Higher education, egual access, and residence
conditions: Does EU law allow member states to charge higher fees to students not previously
resident? Maastricht Journal of European Comparative Law, 12. évfolyam, 2005/3, 228.
15 Király Miklós: Az Európai Bíróság ítéleteinek hatása a felsőoktatásra. Európai verseny — hazai
teendők, in: Kisfaludi András (szerk.): Liber amicorum. Ünnepi előadások és tanulmányok
Harmatby Attila tiszteletére. ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2007. 106—109.