Page 22 [22]
I. BEVEZETÉS 2I
venybeli”* és az előbbiekben ismertetett, az Nftv.-ben rögzített csökkenésével?
párhuzamosan, vagy éppen ezek indokaként a politika, illetőleg a média irányából
valós vagy mondvacsinált okokból keltett hullámverések is — az utóbbi időben a
korábbinál sokkal erőteljesebben — ráirányították a figyelmet ezen intézmények,
illetve azok vezetői, munkatársai és különösen hallgatói felelősségének kérdéseire.
Sokan a hatályos jogszabályi környezetet is okolták, amiért kialakulhattak az
egyetemekbe, főiskolákba helyezett közbizalom megingatására — arra most nem
térek ki, hogy alappal vagy alaptalanul — alkalmas események. Az ezen közvéle¬
kedésekből táplálkozó, a törvénymódosítások indokolásaiban megjelenő érvek azt
mutatják, hogy a jogalkotó nem a felelősség, hanem a beavatkozás lehetősége és
mértéke oldaláról kívánta a felsőoktatás irányítási problémáit kezelni.
Ennek két, egymással párhuzamosan fennálló magyarázata adódik. A jog¬
alkotó számára mindig is kecsegtető lehetőség volt az intézményi autonómia
határainak feszegetése," ugyanakkor a felsőoktatás sajátos szervezeti jellemzői
is azt eredményezték, hogy az oktatók, kutatók és különösen a vezetők esetében
egyáltalán nem, és a mai napig is csak szűkszavúan kerültek meghatározásra sa¬
játos munkavégzési, foglalkoztatási és felelősségi szabályok. A vezetéstudomány
szervezetszociolögiai, szervezetkulturälis &s kodifikäciötörteneti szempontböl is
jelentös megällapitäsa szerint „[a] felsöoktatäs sajätosan szerepkultüräs szervezet,
pontosan hierarchizältak a vezetési szintek, tagolédasok.””” Ez korantsem egyediil¬
álló hazai jelenség. Jobn Hall és Oliver Hyams a felsőoktatási intézmények esetében
vizsgálható személyes felelősségről ironikusan azt írták: az lényegében megáll ott,
34 Lásd Alaptörvény IV. módosítását.
5 Felsőoktatási szakértők is egyetértenek abban, hogy ,2011 óta jelentősen szűkült az
intézmények szervezeti és gazdálkodási autonómiája." Berács József — Derényi András
— Kováts Gergely — Polónyi István — Temesi József: Magyar Felsőoktatás 2014. Stratégiai
helyzetertekeles (http://pedagogiai-tarsasag.hu/wp-content/uploads/2015/02/MF2014¬
Strat-helyzetert-1.pdf 2016.07.08.) 33.
26 Kocsis Miklós: A felsőoktatási autonómia közjogi keretei Magyarországon, Budapest,
Topbalaton, 2011, 120.
27 Szüdi Janos (szerk.): Az oktatás nagy kézikönyve, Budapest, Complex, 2006, 907. A szerep¬
kultúrás szervezet fogalma Charles B. Handy nevéhez köthető, aki szerint az ilyen szervezetekben
a szerep vagy a munkaköri leírás, azaz a poszt a meghatározó, kevésbé lényeges maga az adott
pozícióban lévő személy, a beosztásból eredő hatalom a meghatározó. Az ilyen szervezetek
sikeresek állandó környezetben, de a változásokhoz nem tudnak gyorsan alkalmazkodni, sőt
gyakran még annak szükségességét sem érzékelik. Ugyanakkor a benne dolgozók számára
biztonságot kínálnak az előre tervezhető karrierút révén, amelyen lassan, de kiszámíthatóan
haladhatnak felfelé. (Handy, Charles B.: Szervezetek irányítása a változó világba, Budapest,
Mezőgazdasági Kiadó, 1986, 75—77.) Eltérés a Szüdi János által megfogalmazottakhoz képest,
hogy Handy szerint ebben a modellben a szabályozás a legrészletesebb, nem az egyén, hanem
a testület, a szerepek a fontosak. Közös vonás is látható, hiszen korábban az egyetemi tanács,
jelenleg a szenátus szerepe tekintetében megfigyelhetőek ezek a jellemzők.