Seite 17 [17]
16 VEZETŐK, TESTÜLETEK, FELELŐSSÉG A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN
a tanárok és a diákok közösségét jelentette, és csaka XIV-XV. századtól alakult át
az akadémiai testületeket megkülönböztető fogalommá." Az, universitas" fogalmát
alkotó lényeges elem annak a testületnek a megjelenése, amely képes volt a külső
fenyegetéssel szemben is fellépni, a részére biztosított privilégiumokat gyakorol¬
ni, a belső igazságszolgáltatásról gondoskodni, a működés demokratikus jellegét
garantálni, és aközösséget harmadik személyek irányába képviselni." Lényegében
ez a testület jelenti azt a magot, amelyből mára kialakult az intézmények legfőbb
döntéshozatali hatáskörével (igaz napjainkban már csak korlátozottan) rendelkező
testület, az intézményi tanács (a hatályos törvényi megnevezéssel élve a szenátus). Ez
a történeti fejlődés alapozza meg azt a — számos alkotmányban deklarált — különleges
státuszt, amely az autonómiában ölt testet. "? A legfőbb intézményi döntéshozatalt a
maga összességében az universitast alkotó polgárok által önmaguk soraiból választott
testület hatáskörébe adni pedig az autonómia kiteljesedését jelenti.
A hazai felsőoktatás középkori fejlődésének történetéből megállapítható,
hogy különösen azon intézményeknél, amelyek alapítója egyház vagy egyházi
személy (lásd a református kollégiumokat, a Pázmány Péter bíboros, esztergomi
érsek alapította nagyszombati egyetemet), mind az alapító, mind pedig később a
helyébe lépő fenntartó következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy az intézmények
vezetőjének e tevékenységét ellenőrizze, annak kereteit szabályozza, és megalapozza
esetleges felelősségre vonásukat. E törekvésre találunk írásos utalásokat egynémely
református kollégium szabályzatában." Az említett korszakhoz sorolható fejlődés
kodifikációs csúcspontját pedig a Ratio Educationis, az első állami jogszabály
jelenti, amely egységesen, ,az elemi iskolázástól kezdve fel egész az egyetemig"
szabályozta a közoktatást, és az egyetem, illetve annak tanárai hallgatókkal szem¬
9 Kocsis Miklós: Az egyetemi felsőoktatási autonómia elmélete és gyakorlata Magyarországon.
Doktori értekezés, Pécs, 2010, 22. (http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/kocsis-miklos/
kocsis-miklos-vedes-ertekezes.pdf, 2016.01.23.)
" Kocsis Miklés: 2010a im. 22—23., 63.
” Rénay, Zoltan: Centralizations and Autonomies: The Delimitation of Education by
the Hungarian Government, in: Popov, Nikolay — Wolhuter, Charl - Smith, Juliana
Maria — Hilton, Gillian - Ogunleye, James — Achinewhu-Nworgu, Elizabeth — Niemczyk,
Ewelina (szerk.): Education in Modern Society. 16. BCES Conference Books; 2018., Szöha,
Bulgarian Comparative Education Society (BCES), 2018, 178-179.
B Lásd: A pápai református kollégium az I. Közönséges törvények 9. és 17. Törvényét.
Lásd Szögi László (szerk.): Régi magyar egyetemek emlékezete. Budapest, Eötvös Loránd
Tudományegyetem Könyvtára és Levéltára, 1995, elektronikus változat (http://mek.oszk.
hu/01800/01882/01882.htm#3, 2016. 02.06.) A Särospataki Reformätus Kollegium
törvényeit 1621-ből (I., III., X., XVIII. törvény). (Szögi László: 1995 i.m.) A Debreceni
Református Kollégium törvényei 1657-ben a Különös törvények között rögzített szabályai.
(Szögi László: 1995 i.m.).
4 Friml Aladár: Az első Ratio Educationis, in: Kornis Gyula (szerk.): Az 1777-iki Ratio
Educationis, Budapest, Pedagógiai Könyvtár. Kath. Középiskolai Tanáregyesület, 1913, 9.