Oldal 386 [386]
OCR
II. A LEGFONTOSABB TERMÉSZETES EREDTŰ PIROS/VÖRÖS FESTÉKANYAGOK 385 csok is hasznälatban voltak, „vörös/piros berzseny” neven is megkülönböztethettek, ld. K. Karlovszky 1887, 20). Magyarorszägon is honos egyfele, „a Caesalpinäk csalädjäba tartozö” vörösfa, de a hazai „berzsenyfa sokkal kevesebb hatóanyaggal bir, mint az argentin eredetü” (Hajnal 1981, 99). De ältaläban is igaz, hogy „a vörösfának sokféle minőségét különböztették meg”. Az amerikaiak közül az a brazíliai volt a legértékesebb, amely a , Pernambuko [ma: Pernambuco tartomány] környékén honos" fából készült (Rózsa 1902, Io4; innen ered a fa fernambuk/perbambuk neve). A tengeri kikötők közelében épült festőfamalmokban megőrölt, majd onnan messzire eljutó festőanyagot elsősorban gyapjún, selymen, pamuton alkalmazták, de vörös tintát is készítettek belőle. Magyarországon korábban a lovak farkának, sörényének festésében is szerepe lehetett (Kemendi 1989, 20, 17), később pedig elsősorban egyszínű piros húsvéti tojást készítettek a levében (Györgyi 1979, 609; Kemendi 1989, 15). A vele festhető szín (timsó hozzáadásával) elsősorban liláspiros.? A vele festett szövetnek , gyenge a színtartósága", ill. ,az idők során tónusában is változás" áll elő: liláspirosból sárgásbarnássá (H. Hofenk De Graaff 1983, 224-225) vagy rözsaszines-barnässä fakul (Greenfield [2006, 46] szerint egyebkent ennek a festöanyagnak további hátránya, hogy megkeményíti a ruha anyagát). Vörösokker Id. Okker 9 V6. ,a berzsenyfa forgácsából különböző pácokkal rózsapiros, sötétvörös (amarántszín) karmazsin- és bíborszínű festékeket tudtak előállítani" (KEMENDI 1989, 20). Ugyanezek a színnevek szerepelnek a berzsennyel festhető színek kontextusában itt: N. n. 1908, 230.
