Cinóber: A természetben megtalálható cinóber voltaképpen , kristályos állapotú
higanyszulfid", de van mesterségesen előállított változata is (Szőnyi 1957, 48).
Szombathelyen egy késő neolitkori településmaradvány ásatásai során , előkerült
számos festett kerámia", melyek között már „cinöberfestessel diszitett is” akadt.
Ez az újkőkori cinóberhasználatot igazoló lelet , európai viszonylatban is a legko¬
rábbiak közül való" (Sajó 2008, 43). Már az ókori görögök használták a cinnabaris
nevet, ebből származik a természetes cinóber mai ásványtani neve: a cinnabarit.
(A cinóbernek a , régi neve" inkább a mínium vagy a vermiculus volt. , Utóbbi onnan
eredt, hogy összetévesztették" a kermesztetű révén nyert — a , féregről" elnevezett
— karmazsinfestekkel, Id. Baskai 1941, 294-295; vö. az angol nyelvben mind a mi¬
nium, mind a vermilion is jelölheti ezt a festékanyagot.) , A rómaiak a cinöberüket
az ókori világ legnagyobb higanybányájából nyerték, a hispániai Almadénből.
Kétezer év múltán még mindig ez [...] a bánya a legtermelékenyebb a világon"
(Finlay 2004, 167). Hazánkban a 18—19. században Rozsnyó és Szlana környékén
bányásztak cinóbert, erről Goethe híres színtanában (1810) a következőket írta:
„A legjobb magyar cinöberböl, mely a legtisztább sárgásvöröset adja, a hollandok
[I...] festéket készítenek. .." , Mesterséges változatát vermi/lionnak hívják, előállítását
Kínában fedezték föl. Európában a 12. század után terjed el, és a 14. századra"
általánossá válik az alkalmazása, jelentősen kiszorítva a használatból ,a nehezen
beszerezhető természetes ásványt" (Sajó 2008, 43). A kínaiak előszeretettel hasz¬
nálták pl. pergameneken kiemelő színként (Greenfield 2006, 13). A mesterséges
változat voltaképpen , kénnel elegyített tisztított higany" (Finlay 2004, 168-169,
amely , egy rész apróra törött kénből és két rész higanyból késziil” (Lukacs 2011,
146). Bármelyik alkimista képes volt ezt a festékanyagot ebből a két anyagból
előállítani (Szikszai 2005, 24). Mesterséges úton kétféle eljárással is készíthető:
nedvessel és száraz módon, előbbi világosabb-melegebb, utóbbi sötétebb-hide¬
gebb tónust eredményez (Szőnyi 1957, 48; ezzel függ össze, hogy a 19. század végi
+ A mondat így folytatódik: , melyet vermillionnak neveznek. Ez is csupán a cinóbernek egy ár¬
nyalata, ami azonban közelít a bíborszínhez [nála a bíborszín jelentése tiszta piros], és vélhetően
alkáliákkal próbálják közelebb vinni a kulminäciöhoz” (ld. GOETHE 2010, 66).
5 — Keleti jelentőségéről tanúskodik a következő kínai szólás: , Ha nem elegendő a cinóber, jó lesz a
vörösföld is." Ennek értelme annyit tesz, mint: , Ha nincs ló, jó a szamár is" (SZEMERKÉNYI
2011, 239).