Page 355 [355]
354 VII. ÖSSZEFOGLALÁS
A korai írott forrásokban (15-16. század) az összes pirosas kinézetű tárgy és
jelenség színezetét a veres/vörös színjelzővel fejezték ki; a piros ekkoriban csupán
egy korlátozott használattal bíró, sajátos kontextusokhoz (elsősorban az arc, a ró¬
zsa és a hajnali égbolt vizuális élményéhez) kötődő, de már bizonyos másodlagos
jelentésekkel is felruházott színnévként határozható meg. A piros jelentése azonban
a 17-18. század folyamán lassanként kitágult, ami jól nyomon követhető pl. az
öltözködés vonatkozásában: a ruházat kapcsán korábban csak elvétve előforduló
Piros szót ekkortájt alkalmazni kezdték a csizma színére is, olyannyira, hogy később
annak állandó jelzőjévé vált. A 19. század folyamán már nem csupán a csizma
alapanyagát képező bőrök, hanem (azon a bársonyon felül, amelynek már régtől
fogva jelezhette egy sajátos, rangjelző árnyalatát) bármilyen más ruhaanyag előtt
feltűnhetett ez a jelző. A 19. századra ugyanis a veres/vörös mellett és részben annak
rovására a piros is kategóriajelölő színnévvé formálódott. Ekkoriban mâr a pirost
és a veres/vöröst szinonimaszerűen, de nem azonos gyakorisággal alkalmazták.
Körülbelül az 1880-as, 90-es években ugyanis az írott szövegekben való előfordulás
tekintetében az addig gyakoribb veres/vöröst utolérte az addig ritkábban lejegyzett
Piros, majd ettől kezdve a piros vált a leggyakoribb piros" jelentésű színnévvé a nyel¬
vünkben. Az élőbeszédben (de legalábbis egyes táji dialektusok vonatkozásában)
talán ennél korábbi fordulóponttal is számolhatunk, ahogyan arról egyes néprajzi
adatok, valamint a — paraszti nyelvhasználatot tükröző — szöveges folklóralkotások
is meggyőzhetnek bennünket. Végül a 20. század folyamán a piros — szinte telje¬
sen háttérbe szorítva ezzel a veres/vörös színnév köznapi használatát — a kognitív
piros általános, az élőnyelvben (feltételezhetően a legtöbb magyar dialektusban)
pedig egyenesen kizárólagos kategóriajelölőjévé lépett elő. Ugyanakkor a szóbeli
és írott nyelvben bizonyos tárgyakra vonatkoztatva, rögzült szerkezetekben, ill. a
tudományos nyelv szakterminusaiban a veres/vörös részben napjainkig megőrizte
korábbi rangját, ráadásul a műszaki és természettudományok nyelvváltozataiban
a vörös (és ma már kizárólag csak ez a szóalak!) még most is jelölheti a pirosas
színek legtágabban értelmezett gyűjtőfogalmát, azaz a narancs- vagy rózsaszíntől
a lilás- vagy barnáspirosig terjedő makropiros kategóriát.
Kutatásaim szerint tehát az írott forrásokból visszakövethető évszázadok alatt a
következő változások mentek végbe a kognitív piros és a hozzá tartozó megneve¬
zések vonatkozásában:
1. A kognitív piros kategóriába sorolt színárnyalatok köre az idők múlásával
valamelyest lecsökkent, főként annak a következtében, hogy a rózsaszín és a
bíbor-lila színtartomány napjainkhoz közeledve önálló, saját kategóriajelölő
megnevezéssel kifejezett színkategóriává vált.