Seite 351 [351]
350 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
köszönhetően, pontosabban pozitív voltukat hangsúlyozandó. Méghozzá azért,
mert a piros színnév számos másodlagos jelentéssel is bír, úgymint: "jó, szép,
kívánatos, egészséges" stb. A szépirodalom, de még inkább a folklór gazdagon
példázza ezeket a konnotációkat. Sőt azt is mondhatjuk, hogy ebben a tekintet¬
ben a piros olyan a népköltészet számára, mint a bíbor a szépirodalom számára.
Legalábbis Berzsenyi szerint , a bíbor szín" elsősorban nem vizuális jelentése miatt
fontos a költészetben, hanem azért, mert ez a szó , a vidámnak, szépnek jelképe"
(Berzsenyi 1825, 102).
A piros szimbolikus használata okán felmerülhet az az ellenvetés, hogy a piros és
a veres/vörös között talán nincs is semmiféle vizuális különbség, csupán , érzelmi"
vagy ,hangulatbeli", ahogyan egyesek ezt már a 20. század elején is hangoztatták
(főleg Gárdonyi, Id. 1920, 84). Mindenekelőtt a $iros és a vörös használatának 19.
századi kuszaságát látva tűnhet kétségesnek a két melléknév által jelölt színtar¬
tomány közti különbségtétel. Való igaz, hogy mivel mindkét színnév voltaképp
a — rózsaszínt, a narancssárgát, a bíborpirost és a barnásvöröst is magában foglaló
— nagy pirosas színtartományhoz (ill. a kognitív piroshoz) tartozik, nagyon nehéz
az értelmüket elkülöníteni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy abból az időből
rendelkezünk a legtöbb írott forrással, amikor a piros szónak már elkezdett ki¬
szélesedni a jelentése, vagyis amikor ez a színnév a veres/vörös szinonimájává vált.
A 19. századi írott források egy jelentős része ugyanis már nem utal arra, hogy
a piros valamiféle sajátos, szűkebben körülhatárolt vizuális tartalommal bírna.
A írózsaszín-bíbor jelentéssel ellenkező adatok véleményem szerint azonban nem
cáfolják meg hipotézisünket. Csupán annak bizonyítékai, hogy a piros jelentése
egyeseknél, pontosabban az általunk megismert szerzők írásainak egy részében
korán a veres/vörös szemantikájához hasonlóvá vált. Viszont meggyőző érvek és
bizonyítékok szónak amellett, hogy a piros vizuális jelentésének mindenkor több
köze volt a rózsaszínhez és a lilába hajló piros tónusokhoz, mint a veres/vörös szónak.
Kutatásaim szerint a piros és a vörös/veres 20. századnál korábbi jelentésében
és használati módjában (főleg más színnevekhez viszonyítva) igenis fellelhetők
sajátos, csak rájuk jellemző törvényszerűségek. Ezek nem csupán a világossági
fokban érhetők tetten, de színezetbeli különbségeket is feltételeznek köztük. Ezek
a szemantikai szabályszerűségek pedig még szembetűnőbbek, ha a fentebb felso¬
rolt árnyalatnevek: a rózsaszín, a bíbor, a bársonyszín, a testszín stb. függvényében
vizsgáljuk őket. Ezeknek — az általam vizsgált forrásokban a piros szónál jóval
ritkábban lejegyzett — színneveknek a vizuális jelentése sokkal bizonytalanabb
és képlékenyebb, mint akár a piros, akár a vörös melléknévé. Sőt úgy tűnik, nem
csupán időbeli, térbeli, hanem talán még egyéni eltérések lehettek abban, hogy
milyen színtartományt jelöltek velük, ill. hogy milyen dolgokhoz társították eze¬