Oldal 341 [341]
340 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
rózsa-körtvély, NySz II. 417, ill. , zezszín körte: egy pirosas faj" Hermann 1914, 670).
Annak, hogy a piros aránya a népi növénynevekben nem jelentősebb a vöröshöz
képest — a veres/vörös egykori kategóriajelölő voltán kívül —, az lehet az oka, hogy
arézsaszin-lila’ értelmünek mutatkozé piros színnév szinomimája, így voltaképpen
riválisa: a rézsa(szin) is gyakran fordul elő az ilyen elnevezésekben: pl. a szegedi
dialektusban hasznalatos volt a rézsabarack, a rézsadohany és a rézsaszilva név is
(SzegSz II. 376-377; utöbbit vö. a palöc biborszilva nevvel, ld. Téth 2007, 56). De
ha pl. kizárólag a kalotaszegi nyelvjárást vesszük, abban már igen szembetűnő a
különbség a biros és a veres aránya között: negyvenkét növény helyi elnevezésében
szerepel a piros, és csupán nyolcéban a veres. Ráadásul ezenfelül három növényn¬
évben a rózsaszínnel találkozunk, egyben-egyben pedig a , bársony piros", a bíbor és
a tüdőszínes is előfordul (Péntek-Szabó 1985, 188).
Már Gárdonyi József és Selényi Pál is felfigyelt arra, hogy a gyümölcsökhöz a
vörös és a piros közül inkább az utóbbi kapcsolódik. Selényi ennek okát abban látja,
hogy a piros ,a megpirosodásnak, az érésnek az eredménye, s mint ilyen egyben a
virulásnak, az életnek színe. Ezért és nem épen a színe miatt mondjuk piros-nak
az érett, szép, nehézszemű magyar búzát" (Selényi 1948, 14). Elképzelése szerint
tehát a pirosodás/(megJérés életigenlő folyamata magyarázza a piros szó pozitív kon¬
notációit is. A történeti szöveganyagban valóban találunk számos olyan 19. század
előtti adatot, amely a piros és a pirulás folyamatának jelentéstani kapcsolatát igazolja.
A piros az aläbbi kontextusokban a pirosodds, a „pirossä érés" eredményét jelöli, vagy
legalábbis részben ráirányítja a pirulás folyamatára a figyelmet:
1664: vörös gyümölcsök, ha megérik [...] szép piros" (Lippay: PosK I. 107).
„a vadsom „Aprilisban s Májusban virágzik: Szeptemberben és Octoberben szép piros,
akkor-is szokták le szedni" (Lippay: I. 225).
1784: , midön egy ideig a" levegö égen tartatott, pirossá vált" (Tolnay Sándor: 4 mar¬
ha-dögről valo jegyzések. Bécs).
1785: „Pirosodik az idő hajnalban" (Ld. NySz II. 1293).
1786: „Ha a fehér Szederj Pirosra változózt" (Földi: Költ 136).
1787: , Minél jobban meg-ért a som, az az, piross színe setétes színt váltott" (Diat II. 363).
,4" Galagonya [...] midőn késő őszre meg-pirossúlt" (Diat II. 364).