Page 329 [329]
328 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
illatú, hanem azt is, hogy ,bogyói átlátszó rózsaszínűek" (1859, 65)3"" Minden
eddigi általam felsorolt adatot összevetve logikus feltételezésnek tűnik, hogy
a dinka, a bakator és rézsasz6lé neveken jelölt fajok ténylegesen bíbor- vagy
rózsaszínűek lehettek, ill. valószínű az is, hogy ezeknek a szőlőfajtáknak a táji
elnevezései éppen hasonló színezetük miatt keveredhettek egymással. Már csak
azért is, mert korábban a különböző szőlőfajokat — mint arról az eddig tárgyalt
szőlőfajták táji nevei is meggyőzhettek bennünket — jórészt színezetük alapján
nevezték meg, ill. különítették el egymástól. Ráadásul ez megmagyarázza azt is,
miért találkozunk a forrásokban a szőlőfajták megnevezésében a biros, a rózsa,
a füdöszin jelzön tül toväbbi ‘liläs-rözsaszin’ vagy ‘liläspiros’ Ertelmü szinnevek¬
kel, ügymint: „Rubint szinű" (Prónay 60), „Bibor” (Krizsäny 1827, 37; ld. még:
Csoma 1995, 233), hajnalpiros (N. n. 1858b, 87) vagy „Veres Karmasin” (1812-böl,
ld. Balanyi 1994, 540).
Ennél is fontosabb azonban, hogy a régi magyar fajtáknak tartott szőlők nevében
a vörössel ellentétben gyakran szerepel a piros szó (Kéklőpiros, Piros gránát, Piros
kéknyelti, Tokéspiros, Tulipiros, Id. Csoma 1998, 516), míg a 20. század folyamán
nemesített új fajok neveiben már ritka a biros; legfeljebb csak olyan színre utaló
kifejezéseket találunk bennük, mint a kármin, a rubintos vagy a bíbor. (Utóbbi pl.
a „biborkadarka” formäban hasznälatos.) Söt Letenyei a rözsaszines-biboros szinü
szölökre egyenesen a piros szöval utal, nem pedig az akkori gyüjtöfogalommal: a
vörössel! A fekete szőlőket pedig egyértelműen a kékekkel vélte összetartozónak, egy
helyen ugyanis a szőlők három nagy csoportjáról: fehér, piros és fekete szőlőfajtákról
írt (1859, 68), másutt viszont ez utóbbi színosztályra a kék elnevezéssel utalt (uo.).
A szőlők szín szerinti felosztása ugyanakkor teljesen megfelelt a korabeli felfogásnak.
A szőlők korabeli német osztalyozasa (weiss, roth, blau) is hasonlo volt (Id. Fazekas
1836, 59), és ha összevetjük azt a magyarral, akkor azt kapjuk, hogy nyelvünkben
ebben a kontextusban tehat a piros felelt meg a német roth szinnévnek, nem pedig
a korabeli kategóriajelölő.
Úgy vélem, hogy bizonyosan jó okkal tették meg a veres/vörös színnév helyett
a pirosat a rózsaszínes szőlők gyűjtőkategóriájának. Abban, hogy a vörösborokat
szolgáltató kék és fekete fajokkal ellentétben rendszeresen fehérborokat szolgál¬
tatö rözsaszines-biboros bogyöjü szölökhöz, köztük is az egykor rözsaszölönck
nevezett fajtäkhoz kapcsoltak a piros szinnevet, minden bizonnyal elsösorban e
szó vizuális jelentésének lehetett köze. Ezt ugyanis elsösorban a piros ältalunk
feltételezett egykori rózsaszín, kékespiros" jelentésével magyarázhatjuk. A ró¬
368 A rózsaszőlő régi magyar szőlőfajta, , Facsar Géza nagyjelentőségű régészeti szőlőmag megha¬
tározása alapján ismert, hogy a XIII. században Budán nagy valószínűséggel" egyebek mellett
már ezt is termesztették (CSOMA 1998, 516).