Letenyei Lajos szőlészeti munkájából (1859) az is kiderül, hogy a szóban forgó veres
dinka különböző táji neveiben szintén feltűnt egykor a piros (piros dinka). Szegeden
ugyanennek a szőlőnek a neve rúzsadinka (Bálint 1976, 577). Mindebből logikusan
az következik, hogy a tájtól függően a piros és rózsa jelzővel megkülönböztetett
dinka a valóságban rózsaszínes-bíborba hajló színű lehetett. Az, hogy ez valóban
így volt, abból is sejthető, hogy a dinkát (mai hivatalos nevén a kövidinkáz) a mai
szőlészeti könyvek is , /iláspiros" bogyójú szőlőfajként határozzák meg (Id. pl. Hajdu
2013, 84, Id. a 40. fotót).
A dinka szóval jelölt szőlőfaj elnevezései között ugyanakkor a Bakazor rövidebb
alakja, a Bakar is feltűnik (Hajdu 2013, 82; vö. Kassai 239). A bakator vagy bakar
szó már Molnár Albert latin szótárában is szerepel, méghozzá a következőképpen:
, Rosaszemö Bakator szölő" (MA 487), a rózsa itt nyilvánvalóan a faj színére utal.
Csokonai egyik költeményében a királyi bíbor árnyalatát idéző ,veres bársony"
(ennek jelentése valószínűleg: "bíborszín bársony") tónusához hasonlítja ezt a sző¬
lőfajt37 A 19. század végi színfelfogás értelmében a bakator szintén bíborszínű,
pontosabban , kékespiros bogyójú magyar szőlőfajtát" takar (amelyből egykor fehér
szinü „pecsenyebort” is készítettek, PalLex II. 492). A bakator rokon nevei ugyan¬
ezt a rózsaszín-liláspiros vizuális mezőt idézik fel jelentésükkel: meggyszínbakar,
bakator piros, menesi rözsa, rözsaszölö (ld. Räcz 2010, 86; vö. a bakator , rózsaszin
pirosat jatsz6 bogyöju szölöfaj”, CzF I. 389). Letenyeinel a bakator nev mellett (ill.
zäröjelesen utäna) a Züdöszin, a tulipiros jelzö is szerepel (1859, 60-61).
IA zulipiros egyébként egy régi magyar szőlőfajta elnevezése (Csoma 1998, 516).
Ezzel a névvel zunipiros és furipiros alakban is találkozunk a forrásokban (Id. Simon
1874, 291; Csoma 1995, 236; a Csoma által idézett 1813-as forrásban , Bákor vagy
Turi piros" szőlőfaj-meghatározás szerepel). A TESz 1818-ból hozza az első adatot
a tulipirosra: , A Rósa szöllö [...] ezt a Balaton mellett tulipirosnak, a: Hegyajján
pedig rósásnak" nevezik (III. 1000). A szót a 19. században még finnugor erede¬
tűnek vélték (Id. Hunfalvy 1859, 394; majd: Szvorényi 1889, 51), a nyelvészek mai
véleménye szerint azonban a íu/i előtag ismeretlen eredetű, etimológiája nem függ
össze sem a Túr/ Tours helységnévvel, sem a íulipán szóval (TESz III. 1000). Egykor
még lovak színének jelzésére is használták (Id. Hermann 1914, 355).]
Letenyei ugyanakkor a dinka és a bakator mellett külön tárgyalja a (bakator
elnevezéseként is ismert) , Rózsa szőlőt" is, erről nem csupán azt írja, hogy rózsa