OCR
I. ELső HIPOTÉZIS: A PIROS '"RÖZSASZIN, KEKBE HAJLÓ PIROS JELENTÉSE 319 älläs utän is megszinezddétt” (1993, 161)35+ A 19. század végén viszont — igy pl. a del-alföldi Solt-Videken is — „a bor törkölyön tartása lecsökkent 1-4 napra", az ezzel a rövidebb eljárással készült ,borok legnagyobb része siller (fukszos) volt” (Égető 1974, 150). A siller szó mellett tehát másféle színjelzőket is használtak a kevésbé sötét borra. Ilyen jelző lehetett az iménti fu£szos is, amely pl. Szankon egy adott színárnyalaton túl annak a keverékbornak az elnevezését is adta, amely a fehér és a piros szőlőből készült must összeszűréséből készült (Jánó 1999, 80). Másutt is hasonló módon készült ez a borféle: „A sillerbor enyhen piros, kevesebb festékanyaggal és csersavtartalommal. Fuxosbor néven jelolik azt a bort, amelyet különböző szőlőfajták együttes feldolgozásakor nyernek" (Börcsök 1975, 209). Ha a róka német elnevezéséből (Fuc25) indulunk ki, és a fuxos bor német megfelelőjéből (fuchsiger Wein, ld. Källay-Lelkes 2011, 152), ill. ha feltételezziik, hogy ezek a keverékborok valóban sárgás-barnás színnel bírtak, könnyen megmagyarázható válik a fukszos/fuxos név eredete: , fuxos (ti. róka) szín" (Gerencsér 2008, 199). Ugyanakkor, ha abból indulunk ki, hogy ezek a borok talán inkább rózsaszínesek lehettek, mint sárgásak, felvetődhet az is, hogy ez a kifejezés inkább a német fuchsin "fukszin" szóból eredhet. Már csak azért is, mert a német nyelvben a rókára utaló fuchsig jelző a bor előtt inkább izt/szagot jelélt, mint szint,355 és ahogyan arra Gerencsér (2008, 199) is felhívja a figyelmet, a fuxos szín és a rókaíz nem függ össze egymással, a ,rókaíz" ugyanis egyes direkt termő amerikai fajták borára volt jellemző (uo. 206). Éppen ezért úgy vélem, hogy a fuxos szó mint színjelző akár a fukszin/fukszia szóból is eredhet (utóbbi bíbor-rózsaszínű virágnak a tájnyelvi elnevezései között ugyanis a fuksz, fukszi is szerepel, ld. Räcz 2010, 209.) A fukszinról az anilinbíbor kapcsán alkalmazott festéknevek között már a korábbiak során megemlékeztünk (Id. 18. táblázat). Ezt az , élénkzöld, fémfényű kristályok" formájában (ld. Bartal 1915, 540) árult festékanyagot bizonyíthatóan széles körben használták hazánkban: Erdélyben például tojásfestésre:5" (uo.), cserge354 Ipacs Szabó István borász - aki volt olyan kedves, hogy jelen alfejezetet elolvassa és véleményezze, amit ezúton is köszönök neki — tapasztalati okokból kétségeinek adott hangot abban a tekintetben, hogy a csókaszőlő erős festő jellemvonással rendelkezne. 355 Ld. http://www.wein.de/de/glossar/fuchsig/. A röka iz/zamat, söt szag említése számos helyen előfordul a 19. századi és 20. század eleji borászati folyóiratokban, míg rókaszínnel csupán egyetlenegy helyen találkoztam. 356 Vö. ,vannak ügyes hímező asszonyok, a kik a berzsenyben főtt vagy ujabban anilinnel festett különféle színű tojásokra (...) hímeket írnak" (Móricz Zsigmond: Szatmár vármegye népe, Id. BOROVSZKY [1908] 266).