Page 319 [319]
318 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
, Az ólmos szerekkel meghamisított veres borok rendesen halavány pirossak, s nem oly mély
veres színük, mint az előtt voltak" (Schuster 137).
Bár az utóbbi idézetben a halványabb bor kontextusában szerel a piros, a világosabb
vörösborok elnevezésre mégsem a piros vált általánossá a 19. században, hanem a már
érintett si//er szó, amely valószínűleg német átvétel (Id. Csoma 1998, 510). Megfigye¬
léseim szerint ez a név eleinte nem egyféle (vagyis nem csupán a vozé és a vörös szín
közti) árnyalatra utalt, hanem a ma rozénak nevezett borok halvány rózsaszínes tónusait
is jelölhette, hiszen pl. Palugyai a 19. század közepén szegediek ízléséről szólva így ír:
, az előtt a nép a vörös bort kedvelte, most leginkább az úgynevezett schillerz, melly vagy
világos vagy sötét, az egészen fehér borok ritkák" (Mód 2orI, 95)35"
Ugyanakkor a si//er színosztály — amely ma viszont már kizárólag a sötétebb rozé
színt jelöli — tulajdonképpen ,,hungarikumnak” szamit, mivel ez a szín külön kate¬
góriaként kizárólag hazánkban létezik. Külföldön a rózsaszín és a pirosas borokat
nem különítik el egymástól, ahogyan mi magyarok is csak újabban választjuk el a
kettőt (a világosabb: rozé, a sötétebb: si//er). Míg azonban nálunk a köztes színek
közös neve a 19. századra a korábbi kaszélyost felváltva a si//er vált, másutt azonban
a rosé/rosato/rosado vált a szóban forgó már nem fehér, de még nem is vörös borok/
borszínek közös gyűjtőnevének.5?
Az alföldi si//er bor múltját Égető Melinda kutatásainak köszönhetően jól
ismerjük. Itt a 18. századtól kezdve — a korábbi időszakokhoz viszonyítva — nem
hagyták túl hosszú ideig a törkölyön a főként kadarkaszőlőből nyert mustot (kb.
8—14 napig), ennek ellenére mégis sötét bort szűrtek, főleg annak köszönhetően,
hogy gyakran festőszőlőt is tettek a borba (1993, 161). Égető vizsgálatai szerint
ugyanis — az alföldi borkészítésnél , helyenként még a múlt század végén is —
jelentős szerepe volt a fekete színű, fanyar izü, aprö bogyöjü Csökaszölönek 35
E szőlőfajták bogyóinak erős festő tulajdonsága miatt a must már néhány órás
351 Vö. Egerben (a 19. század második felében) , a lelkiismeretes kereskedők élesen elkülönítették a
valóban vörös bort a sillertől, s az utóbbi ha valóban nagyobb festőanyagtartalmú volt, azt sözét
siller néven hozták forgalomba" (SUGÁR 1976, 319. Kiemelés tőlem).
352 http://www.holmagazin.hu/cikk/a-borkostolas-szokincse. Ezek közül „a legvilägosabbak a
halvány szürke, a selyem, a pink, az őszibarack; a kicsit lilás árnyalatok a kettévágott eper, a
rózsaszín, a lazac és a málna; a sárgás barnás árnyalatok a világos sárgadinnye, a kajszi barack, a
hagymahéj, a korall, a narancsvörös; míg a piros színeket a rózsa, a cseresznye írja le képletesen"
(uo.).
353 A csókaszólő, másképpen a vadfekete vagy cigányszőlő ,régi pannon eredetű hagyaték" hazánkban
(SURÁNYI 2006, 134). Ld. még: CSOMA 1998, 517.