Oldal 307 [307]
OCR
306 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ (Ugyanígy a kékes héjú szőlők színárnyalatait a halványtól a sötét liláskék felé a szilva, a konkoly és a viola növény nevével jelzett színek jelölhetik.) A fentiekből az a leglényegesebb számunkra, hogy Fazekas a piros baka(to) rnak nevezett szőlőfajt úgy jellemezte (ld. a 39. fotót), hogy annak tónusa a sötét kékesvörösként meghatározott meggyszínnél , világosabb veres", ami a piros szó egykori "bíbor-rózsaszín" értelmét valószínűsíti. Méghozzá oly módon, hogy a kékes meggyszínnel való rokonítás a bíbor, a halványabb vörösként való azonosítása pedig a rózsaszín jelentését igazolhatja. Mielőtt továbblépnénk, feltétlenül szólom kell az imént említett bíbor szirmú konkolyról (vetési konkoly, Agrostemma githago) is. Méghozzá azért, mert éppen erre a virágra kérdeztek rá a Magyar Nyelvjárási Atlasz szóanyagának lejegyzői is, méghozzá következőképpen: , Mi az a /ila gyomviräg, aminek a fekete magja a csépléskor a búzában szokott maradni?" A konkoly szóalakjaira kíváncsi gyűjtők tehát egy lila szirmú gyomnövény után érdeklődtek, a válaszok egy részében azonban egy másik színnév bukkant fel: a — feltételezésünk szerint egykor még a konkoly pirosaslila árnyalatának kifejezésére is alkalmas — piros. Zala megyében és néhány északnyugat-dunántúli gyűjtőponton ugyanis a következőképp nevezték ezt a virágot: piros konkó, piros konka (Id. MNYA t. kot. 15. térkép) 3? I.5. PIROS RUBIN ÉS PIROS KLÁRIS A drágakőtudomány (gemmológia) sok esetben értékes segítséget adhat a színnevek történeti szemantikájának vizsgálatához. Biggam a középkori angol rede színnév jelentését vizsgálva ugyanakkor rámutat arra, hogy bizonyos hasonlatok az ókortól a középkor végéig, sőt akár még toväbb is fennmaradhattak a drágakövek színének tudományos leírásaiban. Például Sevillai Szent Izidor az ametiszt ragyogását a rózsáéhoz hasonlítja, de ugyanez a hasonlat a késő 15. szäzadi, Peterborough Lapidary címen ismert műben is megtalálható (bár ugyanott már közelebbi tónusát is meghatározzák, Id. Biggam 2012, 134-135). Ha a hasonlatok különböző korokra jellemző értelmét nehezen is tudjuk egymásnak megfeleltetni, a drágakövek színének leírására választott színnevek sok esetben mégis szolgálhatnak fontos információkkal a vizuális szemantikáról, főleg amiatt, hogy a dc$ágakövek ma is ugyanúgy néznek ki, mint ahogyan korábban. Így a piros színnévnek a rózsaszín-bíbor színtartománynyal való szoros kapcsolatáról vallhat az a tény, hogy számos rubin drágakőről, ill. 39 Ld. MNyA a. köt. 15. térkép. Vö. a szerb nyelvben a lilaakác jelzője a piros (cureni bagrem ‘lilaakac’ sz6 szerint ‘piros akac’, Id. ANDRIC 2018, 285).
