Seite 302 [302]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 30I 1.4. A RÓZSASZÍN-BÍBOR FOKOZATOK 19. SZÁZADI NEVEI Ez utóbbi idézetből az is kiderül, hogy a 19. század végén a rózsaszínnek már sokféle fajtáját megkülönböztették, ezzel összefüggésben pedig több színelnevezést alkalmaztak e színtartomány differenciálására. A rózsaszín szó mellett használatban lehetett még az iménti búsvörös/bússzín, amelyet tereptapasztalataim szerint részben még ma is ismernek, pl. Kupuszinán (itt ugyanis a hagyományos kupuszinai viselet részét képezte az ún. , bússzínű harisnya"). Továbbá emlegették még a búűsszínnel rokon jelentéssel bíró zeszszín szót (amelyet pl. mar Csapodi is a hüsszin szinonimäjänak tartott, ld. 1898, 640), ill. az előző fejezetben részletesen elemezett barack(viräg)szint. A husszin jelző kivételével közkeletű vagy legalábbis többé-kevésbé ismertnek mondható színnevek lehetettek ezek már a 17. században is, hiszen Beniczky Péter Az különböző színfestékeknek értelme és magyarázatja című, a különböző színneveket és azok jelentéseit megéneklő költeményében a piros, veres, lángszín, meggyszín, királyszín mellett szintén feltűnik már a , rózsa" a „test szír" és a , barack szín" is (ld. Beniczky). Vizuális jelentésükről azonban sokáig nem értesülünk, legfeljebb csak következtethetünk rájuk. Így pl. a zeszszín — legalábbis a ruhaszövetek kontextusában - talán a test valós színénél élénkebb tónusra utalhatott. Egyrészt erre utal, hogy Szikszai (1590) a latin sandicinus szót kétféleképpen fordítja le magyarra, egyrészt a , test szín", a másrészt a bíbornak megfelelő , purpiá(n) szín" elnevezéssel.3°3 Hiszen a sandicinus szó azon Sandyx tőre vezethető vissza, aminek jelentése: vörös fénylő festék (MA 1154), esetleg ,miniom v. legalább egy ahhoz hasonló mesterséges vörös ásványfesték" (LatSz, az ókorban egyébként egy ásványi festéket, egy míniumkeveréket, a középkorban pedig már a festőbuzért értették a Sandyx szó alatt, Id. a II. melléklet Minium cimszavanal). A testszin jelzövel illetett ruhaneműk élénk tónusára utal továbbá az is, hogy 1725-ben annak az Iparművészeti Múzeumban őrzött dolmánynak a színét határozták meg zesészínűként, amelyet a későbbi leltározók már a cinóberpiros (1858-ban), majd pedig a féglavörös (1923) szóval jellemeztek. (Természetesen időközben ennek a ruhadarabnak ténylegesen is megváltozhatott a színe, mert ma már csupán barnás árnyalatúnak tűnik, Id. Tompos 2004, I74, 35. lábj.) De ugyanerre mutat az is, hogy Rákóczi egyik generálisának hagyatéki leltárában a végben álló szövetek színei között (a rózsaszín és a barackvirágszínű mellett) a zeszszín nem önmagában, hanem a következőképpen szerepel: , Zesészín-skarlát" (Gyulai 1988, 396). 323 Sziksz 56. Vö. Babos Kálmán a 19. század közepén , kiáltó pirosnak" fordította a latin incarnat ‘testszin’ szöt (ld. KÖMSz 165).
