Page 295 [295]
OCR
294 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ »a piros rózsa a vér, a fájdalom jele, szent Bernát szerint a szenvedés szimbóluma, a mártíromság jelképe, de összefüggésbe hozzák Krisztus stigmáival is" (Soós 20095 vö. Reuss 1997, 395)3" Mint ahogyan Cornides-kódex szerzője fogalmaz: , A rózsának pirossdgan jegyeztetik a martiromsag” (ld. NySz 1293). Az előző fejezetben tárgyalt fehér-—piros színpáros jelentése ebben a szimbolikai összefüggésben a következő: Jézus Krisztus , fehér a szüzességben, vörös a halálban" (Stirling 1991, 191), vagy ahogyan Bod Péter fogalmazott a 18. században: az eklézsiát ,ábrázoló" rózsa , Krisztus" sok szenvedései által piros; Szentsége és Ártatlansága által fejér" (Bod: Leks 234). Ugyanakkor Aguinói Szent Iamás tanítása szerint a mártíromsággal a bíborszín fonódik össze, az ő rendszerében ugyanis az egyszerű piros (vagy esetleg a karmazsin, ld. Propszt—Újváry 1997, 435) a szeretet jelk&pe (Pleij 2004, 16; vö. „rosay pyrossägnak zeretety”, NySz II. 1469; Temesväri Pelbärt szeretettel szölö piros nyelvről ír, Id. V. Kovács 1982, 250; ill. vö. meg: „Feher rözsa: Tiszta lelek — Piros rézsa: Szeretteljes sziv’#?). De itt természetesen arról van szó, hogy veres/vörös névvel jelölt osztatlan kognitív piros az, amely kettős értelmet hordoz. Így fordulhatott elő, hogy egy 1751-ben kiadott prédikáció szerint a pap egy felöltöztetett szoborra mutatva azt mondta: , Szent FELIX Mártyr itten eltölttetek az óltáron, öltöztetve vagyon vörös bársonyba; de talán ez a vörös bársony az ő égö szeretetit, avagy pedig a Kristus Jesusért ki-üntôtt piros Vérét fogja jelenteni” (Knapp-Tüskés 1987, 30). De ha a piros színkategórián belül elsősorban is a bíbor árnyalatok fonódtak jobban össze a mártíromsággal, könnyedén megmagyarázható, miért lehet rózsai/rózsálló a vértanúk és a legfőbb vértanú (Krisztus) vére, hiszen — mint már szó volt róla — a középkori rózsák is inkább rózsaszín-bíbor színűek voltak, semmint igazi pirosak. Ennek ellenére mégis úgy vélem, hogy mindenekelőtt a piros/bíbor színnek a mártírok vérével való szimbolikus összekapcsolása, nem pedig a vér és a rózsa színének vizuális hasonlósága állhat a hátterében egyrészt a ,rózsálló vér" költői képnek, másrészt annak, hogy egykor a rózsát vérszínűnek vagy később vérpirosnak mondták: archaikus ima ún. grál-motívuma a következőképpen alakult: a kosárba hulló szent , vércsepp helyibe piros rózsák nyíltak" (ERDÉLYI Zs. 1999, 523), más folklóralkotások szerint a keresztfa tövébe hulló vércseppek változtak rózsává (TÁNCZOS 2006, 207). mm „A 16. szäzadi ködexeinkben, a Czech- (1513 körül) és a Gömöry-kódexben (1516 körül) a rózsafüzér egységeiként említett" örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasók közül a fájdalmas neve/színe a , veres (piros)" volt (GÉCZI 2003, 182). Ugyanakkor a fájdalmas olvasóhoz a veres szó társítását a vérrel járó krisztusi áldozat is indokolja, így ebben a kontextusban a veres szó egyaránt jelenthette azt, hogy "véres (szín) , ill. azt, hogy piros". Ettől függetlenül , szemiotikailag a fekete rózsafüzér a gyászt; a piros/vörös a szenvedést" jelöli (LENGYEL 2008, 376). 32 Egy 19. század végén megjelent egyházi könyv (Steinitzer Ede: Szűz Mária virágos kertje, vagyis. . .) tartalomjegyzékéből idézik itt: Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek 1898, 81.
