Oldal 284 [284]
OCR
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 283 I.2.4. Az ókori bíbor változatossága és a bíbor szó lilás értelme De visszatérve a bíbor szóval jelölt színtartományra, feltétlenül tisztában kell lenni azzal is, hogy az ókorban nem csupán egyféle árnyalatot állítottak elő a bíborcsigák színezékéből. Plinius pl. 13 különböző bíborszínről számolt be (vö. Szeoke 2003, 23—24; Baskai 1944, 150), ő maga azt a bársonyos feketés bíbor tónust tartotta a legszebbnek," amelyet , két különböző puhatestű együttes használatával" értek el. De azt is , megjegyzi, hogy az ő idejében szemlátomást már egy világosabb biborärnyalat van divatban” (Finlay 2004, 428-429). Vagyis a biborcsigäval vagy utánzatképpen kermesztetűvel és különböző növényi festöanyagokkal (festébuzérral, orseille-jel) színezett" ruhaanyagok színe változó volt, rengeteg tényező befolyásolta az aktuális bíborszínt: a felhasznált bíborcsigafaj, a festésmód vagy éppen az, hogy mennyiszer festették a textilt. (Kétszeri festés emlékét őrzi pl. a latin dibapha szó, Id. Cal. 87, sőt talán a türoszi bíbort is a kétszer festették, Id. Reicher 1937, 3.) Ezenfelül természetesen a vásárlói ízlés sem feltétlenül csak egyfajta tónust kívánt a különböző területeken, ill. időszakokban (ld. mindehhez a II. melléklet Bíbor szócikkét). A bíborkelmék árnyalataiban fellelhető különbségek egyik fő okát azonban — csakúgy, mint napjainkban — már az ókorban is a bíborfestéket szolgáltató tengeri csigafajok eltéréseiben látták. Mint Vitruvius híres — építészetről szóló — munkájában olvashatjuk, a bíborcsiga sJestéke nem mindenütt egyazon fajta, mert a Nap pályája természetesen megváltoztatja. Így az, amit Pontuszban és Galliában gyűjtenek, mivel ezek a vidékek közelebb vannak északboz, fekete. Ha észak és nyugat között előrehaladunk, barnás. Amit pedig a napéjegyenlőségi kelet és nyugat között gyűjtenek, azt ibolyaszínűnek találjuk. Amit viszont a déli tájakon halásznak ki, vörös színt ad, és ezért ilyen terem Rhodosz szigetén is és más hasonló vidékeken, amelyek a Nap pályájáboz legközelebb vannak" (Gulyás-Hajnóczi 2009, 162). 300 Egyes vélemények szerint az antik világ jelszava a színekkel kapcsolatban általában az volt, hogy , minél sötétebb, annál elökelöbb” (Id. VARNAGY 1993, 321). 3»: Pl. a római korban úgy is készítették a tunicák bíbor sávját (/azus clavus, Id. BÁRCZAY 1897, 489.), hogy a drága bíborfesték helyett , először indigótartalmú festő csüllenggel (Isatis tinctoria) kékre színezték a gyapjút, majd erre ráfestettek a piros színt adó festőbuzérral" (P. SZEOKE 2003, 24. Kiemelés tőlem). De indigó alapon kermesszel, festőbuzérral, alkannával vagy orseille-jel is készítettek lilás színt, pl. a görög eredetű Papyrus Holmiensis több ilyen bíborfestést utánzó receptet tartalmaz (HAJNAL 1964, 193; TÍMÁRNÉ BALÁZSY 2002, 51). Orseille-jel — vasacetáttal előpácolt anyagra — festett bíborszín készítését írja le viszont egy másik, az ún. stockholmi papirusz (REICHER 1937, 3).
