Page 278 [278]
I. ELSŐ HIPOTÉZIS: A PIROS ‘ROZSASZIN, KEKBE HAJLO PIROS" JELENTÉSE 277
színű bársony? jelentését (világosvörös bársony? jelentést társítanak hozzá pl. itt:
MLex III. 149).
A bársony névvel fordított latin durpura a középkori forrásokban valószínűleg
egy festett szövetfajtát jelölt, hogy pontosan milyet, nem tudjuk, mindenesetre ez
a luxuskelme értékesebb mutatkozott a többi korabeli textilfajtánál (Futaky 1996,
337). A hazánkba főként keletről érkező durpura szöveteknek egy része talán bí¬
borcsigával festett lehetett, de nem feltétlenül, hiszen — legalábbis Endrei Walter
véleménye szerint — , a görög császár gineceumain (manufaktúráin) kívül a bíbor¬
csiga színezék használata tilos volt, ezért az ott készült drága selyemszöveteket
akkor is purpurának nevezték, ha nem azzal készültek" (1989, 157).3 Ráadásul a
12. század után a bíborcsigával való festés már erősen leáldozóban volt (ld. a II.
melléklet Bíbor címszavát). Például a Bizáncból való magyar koronázási palástot
sem bíborcsigával, hanem — mint már utaltunk rá — festőbuzérral és részben lengyel
kermesszel színezték. (Pontosabban annak a tr. századi szövetrétegnek a fő fes¬
tőanyaga volt a buzér, amely mára teljesen kifakult, a később ráerősített, 17. század
eleji mintás — sötétlila láncfonallal, mályva/világoslila és világoszöld vetülékkel
készített, E. Nagy 2002, 30, 33 — itáliai selyemszövet festőanyaga viszont már a
kosenil volt, Id. E. Nagy 1983).
Egy hazai, 1264-ből való udvari számadáskönyvben a burpura néven szereplő
kelmék fajtáinak latin nevéből arra lehet következtetni, hogy ezek többféle helyről
származtak (többségük keleti eredetű lehet, de akadt köztük itáliai — esetleg itáliai
közvetítésű — termék is, Id. Futaky 1996, 337). Az összetett értelmű latin durpura
(biborcsiga, biborfesték, biborszin, biborszüvet’) színre vonatkozó jelentése szin¬
tén erősen kérdőjeles, sőt egyes vélemények szerint már az ókorban is ingadozott
e jelző értelme: használták kékes-lilás tónusokra, de alkalmazták egyszerűen a
rubeus, rutilus vagy ruber ( piros") szinonimájaként is (Forbes 1964, I. 120). Minden¬
esetre valószínűnek tarthatjuk, hogy a 13. században hazánk udvari-főúri köreibe
importált durpurák különböző vöröses árnyalatot mutathattak, hiszen egyrészt
különféle műhelyekből (ezzel összefüggésben különféle színezékeket felhasz¬
náló, vagy legalábbis különféle pácokkal és segédanyagokkal, ill. mindezeknek
különféle arányaival dolgozó festéssel) érkeztek, másrészt a középkorból másutt
fennmaradt püspöki miseöltözetek, kazulák is különféle pirosas és mélylilás tónust
mutatnak. (A magyar koronázó palástja is miseruha volt eredetileg!) Nyilvánvaló,
hogy ezeknek a régi nyugat-európai textilmaradványoknak a színe az idők folya¬
mán akár jelentősen is módosulhatott, ennek ellenére mégis feltételezhető, hogy
93 Ezeket a bizánci selyemszöveteket részben a bíbor, részben , egy mély piros" szín jellemezhette
a zöld és a sáfránysárga árnyalaton kívül (PAYRNÉ 1935, 118).