Tovabbi érv a piros szinnév ‘rozsaszin-bibor’ értelmére, hogy a biborcsigaval festett
anyagok valószínűleg többé-kevésbé kékbe hajló piros színének?" vonatkozásában
mind a rózsaszín, mind a piros gyakran feltűnik a legkorábbi forrásoktól kezdve.
Calepinus szótárában a d/atteus forditasaként a következőt olvassuk: , Piros szino,
bárson szinw", ami egyértelműen arra utal, hogy a biros jelentése egybeesett a később
is használt bársonyszín jelentésével (Büky 1967, 93, 119). Ahogyan ezt már előttem
mások is megállapították, a bársonyszín jelentése azonban már a korai forrásoktól
kezdve (Id. az osérinus szót itt: Sziksz 56., ill. a PPBl därsonyszin fordítását), ill. későb¬
bi szövegek szerint sem (vö. CzF I. 449; OsLex 342; vö. Diat I. 358; ill. Török 1843,
396) a mai piros szóéval egyezik meg, hanem a bíbor szóéval. (Ezért használhatták
ezt a színnevet többször a bőrön áttetsző vér kékespirosas tónusának a leírásánál,
Id. pl. Szaltky 1983, 236; Rácz 1825, 203). Mint Lőrincze írja, ,a bársonyszínű-t [...]
talán feketének gondolná Íti. a mai ember],?"7 pedig — biborpiros volt [...] s azért
öltöztek a régi gazdagok bíborba-bársonyba" (1968, 181—182). Hadrovics László is
amellett érvel, hogy a bársony szó ,a legrégibb nyelvemlékeinkben” ‘purpur jelen¬
tésű, ,ennek megfelelően az ugyancsak régi bársonyszínű jelentése purpurfarbig),
amint azt a NySz példái kétségtelenül bizonyítják" (1954, 161).
Sőt, a Sárköziek viseletét tanulmányozó Kovách Aladár már a 20. század
elején felismerte, hogy ,a mit mi mai nap biborpirosnak mondunk [...] Őseink
bärsonypirosnak [sajät kutatäsaim szerint inkäbb bársonyszínnekl] ismertek" (1907,
218). Ugyanakkor Kovách valószínűleg már pirosas színt értett a bíborpiros szón.
Ekkorra ugyanis bizonytalanná vált a bíbor jelentése, valószínűleg épp abból
kifolyólag, hogy azzal a pirossal asszociálták, amelynek szemantikája jelentős
változáson esett át: egy szűkebb, rózsaszín-bíbor" jelentésű színnévből a kognitív
piros kategóriajelölőjévé vált.