Oldal 273 [273]
272 VI. A PIROS MINT SAJÁTOS SZÍN ÉS POZITÍV JELZŐ
Ruber crine: Veres-hajü
Rubesco, scere: Meg-veresedem, Pirosodom
Aurora rubescit: Piros-hajnal hasad’®;
Rubrisceta |...] Kendöz6ö, Ortza pirositö (PPl. 507).
Tehät a tüzben hevitett vas szinvältozäsära, ill. a vörös haj kapcsän (ahogyan
még számtalan más esetben: Id. Rubellianus, Rubeus, Rubricosus, Burrus, Rufesco,
Russus stb.) a veres volt a helyénvaló magyar fordítás, a hajnal kapcsán viszont — a
korábbiakban tárgyaltak alapján nem meglepő módon — a piros lehetett a megfe¬
lelő. Sokatmondó az is, hogy a , Rubor, oris" mellett nem csupán az szerepel, hogy
, Veresség, Pirosság", hanem a következő példa is: , Virgineus rubor", és mellette
a következő fordítás: , Leányi szemérmesség" (PPl 508). Ezzel rögtön fel is fedi,
hogy e latin szónak milyen vonatkozásban van köze a $iros szóhoz, méghozzá
az arcpirulással és a piros szóval asszociált szemérmetesség/szüzesség/tisztesség
kontextusában — ahogyan ezt már a korábbiakban bemutattam.
Azt, hogy a piros szó vizuális jelentésébe viszont semmiképpen sem tartozhat¬
tak bele a sárgásvörös árnyalatok, az mutatja legjobban, hogy a piros — a veressel
ellentétben — csupán egyetlenegy esetben tűnik fel olyan latin szó mellett, amely¬
nél a verhenyé is megjelenik: ,,Rubidus, a, um: Verheny6, Fekete-piros” (PPI 508).
Véleményem szerint a verbenyő azért kerülhetett a fekefe-piros elé, mivel korábban
akkor is ezt a színnevet alkalmazták, amikor csupán arra akartak utalni, hogy az
árnyalat nem igazi veres piros, hanem kissé vörösbe hajló. E helyütt a piros szó
fekete előtagja szintén arra utal, hogy a szóban forgó tónus voltaképpen az átlagosnál
jóval sötétebb, esetleg zavarosabb. A rubidus sötétpiros" jelentését igazolja, hogy
a már említett, beazonosítatlan 19. századi latin szótár szerint "sötétveres" színt
fejez ki, ill. a NySz a ,meggy-szín" jelentése gyanánt tünteti fel ugyanezt a latin
szót (III. 250; vö. rubedo Vörösseg Posgo pirossag, MA 1137). "Zavaros" értelmét
támaszthatja alá viszont Baróti Szabó Dávid „Kisded Sz6-taranak” Vörhönyeges
szócikke, amelyben egyebek mellett a következő is olvasható: , Vörhönyő": tekete-pi¬
ros, kástélyos p. o. [példának okáért] bor" (Baróti: KisdSz 277). Egykor ugyanis az
a bor kapta a kászélyos jelzőt, amely nem volt igazi mélyvörös, csupán rózsaszínbe
hajló, készítési módjánál fogva azonban nem színtiszta rózsaszínű, hanem inkább
valamilyen kevert színt vagy esetleg , zavaros fakó" tónust (Id. Mátray 1910, 39.)
mutatott, ahogyan erről még a későbbiekben is szó lesz majd.
Úgy vélem tehát, hogy a fent bemutatott latin színnevek mellett nem véletlenül
jelenik meg a piros szinnév. Kutatásaim szerint az a tény, hogy a latin szótárak¬
285 Vö. , Piruló hajnal. Aurora rubescens” (MagySz II. 133).