, Piros vagy most te kis kaczérkodó
Ijedtedben halvány lészsz, mint a hó" (Vörösmarty: Mese a rózsabimbórul)
, Többet ér hát forró tsókja
Egy piros ajknak, azt mondja
Vedlöje a’ piros szinnek
Mert balzsama az a szívnek;
S minthogy egész kéjjel teli
Kedvét tsak pirosba leli:
Légyen piros Annak ajka
Légyen piros szeme, nyaka,
Pirosodjék úgy mindene
Mint a piros skárlát" színe" (Bánovich 1832, 215).
, ajkai a vágynak pirosságával nyíltak a szerencsés férfi felé" (Gaal 1843, 325—326).
Ugyanakkor úgy vélem, hogy a korábban már említett , Piros Kurva" csúfnévben a
Piros nem feltétlenül átvitt értelemben szerepel. Vagyis a piros a szóban forgó megbé¬
lyegzésre használt (élőnyelvi) jelzős szerkezetbe bizonyosan nem ‘szép, egészséges’ — az
pedig teljességgel kizárt, hogy szemérmes — jelentése miatt került volna. De nemis
feltétlenül amiatt, mert a piros színt a vágy és a kacérság színének vélték (elsősorban
is az írott források művelt szerzői), hanem inkább azért, mert a pirossal már régtől
fogva a festett/pirositott arcot is kifejezték, így a ,piros kurva" jelzős szerkezet egy¬
szerűen csupán annyit jelenthetett, hogy ‘kipirositott (arcäval magát kellető) céda.
5.6.5. Piros szeméremből rózsaszín szüzesség
A piros szóval jelölt szín tulajdonképpen tehát sohasem volt kizárólag és nem is
maradt csupán szüzesség- vagy szeméremjelkép. (E szimbolikus jelentés talán
legkésőbbi emléke a már említett, 19. század elején lejegyzett Piros, mint a szűz
szólás.) Ezt a 19—20. század folyamán a piros halványabb, gyengédebb változata, a
rózsaszín vette át, de immár nem általában a női, hanem a gyermekek, pontosabban
a kislányok ártatlanságának jelképeként. A rózsaszínek közül — legalábbis napjaink
színhasználata szerint — elsősorban a halványabb rózsaszínre, azaz a babarózsa¬
színnek nevezett árnyalatra kell itt gondolnunk (Id. ehhez a gyermek Szűz Máriát
fehéres-rózsaszínes öltözetben ábrázoló festményt a 36—37. fotón).