Page 240 [240]
OCR
5. A RÓZSASZÍN 239 „A közös tulajdonsägokon alapuló szimbolikus összehasonlítás feltételezi azt a felfogást, hogy ezek a tulajdonságok lényeges részei a dolgoknak. Ha a középkori ember fehér és piros rózsákat lát virágozni tövisek közt, rögtön egy szimbolikus hasonlóság jut eszébe: pl. szüzekre és mártírokra gondol, akik glóriásan fénylenek üldözőik között. A hasonlatot az hozta létre, hogy a tulajdonságok azonosak: a rózsák szépek, gyengék, tiszták, a szüzek is azok, a rózsák pirosak, a mártírok vére is az. De ez a hasonlóság csak akkor lehet misztikus értelemmel teljes, ha a tertium comparationis, vagyis a tulajdonság, ami összeköti a szimbolikus egyenlet két tagját, mindkettejükben közös lényeges vonást tartalmaz: más szavakkal, ha pirosság és fehérség több, mint minőségen alapuló fizikai különbséget jelölő +» név, ha fehérség és pirosság lényeg, realitás" (Huizinga [1938], 192). Hazánkban először talán a Karthauzi Névtelen írta le a rózsavirágokat , a tisztaság és a szeplőtelen szüzesség jegyeként", de — egyebek mellett — , a tiszta szüzességgel" kapcsolja össze ezt a virágot a Cornides-kódex Szent Dorottya-legendája is (Géczi 2003, 147; vö. a következő festmény címével: Ismeretlen mester: Szűz, rózsával, Kassa, 1500 körül, Nemzeti Múzeum, Budapest). Középkori eredetű folklórműfajunk, az archaikus imádságok gyakori kezdő formulája szerint Szűz Mária olyan, mint a fehér színű rózsa: , Fehér rózsa, Mária"75" de pl. Balassi Bálint is , fényes fehér rózsának" nevezi szerelmét, Júliát (Id. Horváth C. 1899, 465). Ugyanakkor , az ellenreformáció erkölcsi virágnyelve" szerint a rózsa általában is, vagyis az őt jellemző színtől függetlenül is szintén a szemérmesség fogalmát képviselte, hiszen Lukas Martini szimbolikai rendszerében is ez a fogalom társul hozzá. (Martini műve magyarul 1591-ben, Pécsi Lukács fordításában jelent meg, melyből Rapaics idéz: 1932, 127-128, 357. Egyébként a leányok testi érintetlenségét Martininál a liliom helyett a rozmaring képviseli, talán éppen ezért válhatott a magyar paraszti lakodalmak egyik fontos kellékévé ez utóbbi növény). A szemérmet azonban még később is a rózsával asszociálják. Legalábbis erről vall, hogy egy 18. századi költemenyünkben „a szemermetesseg’ pirulö rö’säjäröl” olvasunk (Verestöi 219). A , szemérem" fogalma természetesen összefüggésben van a testi érintetlenség képzetével, vagyis a ,szüzesség" fogalmával is, ahogyan azt a következő, szintén a rózsát emlegető közmondásunk is megörökíti: Mint rózsáboz az illat, úgy szűzhöz 756 A Peer-kódex bűn nélkül fogant , szép, tiszta rózsá"-nak mondja Máriát, az óbudai klarisszák Nádor-kódexének (1508) Farkasseb ellen fohászkodója pedig a , szízeknek rózsájaként" definiálja Krisztus anyját (GÉCZI 2003, 148). A rózsajelképek hagyományának , legerőteljesebb fenntartója a középkor második szakaszában" pontosan az ,a Mária-kultusz" volt, amelynek részeként a rözsa Märia-viräggä, azaz Märia-attribütummä formälödott (uo. 163). De nem csupán mellé tärsult a rözsa, hanem egyenesen azonosult vele (rosa mystica), hiszen úgy tekintettek Jézus anyjära, mint a teremteskori rözsära, „amely megörizte eredeti, paradicsombeli ärtatlan - tövis/ tüske nélküli — állapotát" (REUSS 1997, 395).
