Page 125 [125]
124 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
Elképzelhetőnek tartom például, hogy a 18. század folyamán — a piros csizmák
iránti kereslet növekedésével — egyre inkább olyan bőrkikészítési és -színezési
eljárásokat kezdtek előnyben részesíteni, amelyeknek során a csizmák fényes
élénkpiros (esetleg kissé kékbe hajló) árnyalatokat nyertek. Ezek talán részben a
bőr felületén történő , kicsapatásos" eljárás következtében jöttek létre, szemben az
olyan technikai megoldásokkal, amelyeknek eredményeként matt, kevésbé tiszta
piros (pl. barnásvörös) árnyalatok keletkeztek. Esetleg — a törökök által szívesen
használt — buzérral nyert barnás (vö. Dimár-Balázsy 2002, 50) vagy narancsos ár¬
nyalatot sikerült egy vagy több másféle színezék hozzáadása (pl. egyes esetekben
, lakkszerű nemes fényt" is biztosító amerikai kosenil révén, Id. Gombos 1976, 191),
ill. valamely meghatározott pácolás/adalékanyag révén olyan irányba módosítani,
hogy az eljárás végén kapott szín fokális piros árnyalat lett. (A magyar koronázó
palást esetében is azt feltételezi a kutatás, hogy lengyel kosenil használata révén
árnyalták szép élénkpirosra ,a festőbuzérral elért narancsos színárnyalatot", Id.
Timár-Balázsy 2002, 50).
Vagyis talán a szemet vonzó, lakkosan csillogó, "3 élénkpiros színhatás lehetett
az, amely a pozitív — a szép jelentést is hordozó — biros szó használatára sarkallta a
csizma és a bőr szót piros jelzővel előszeretettel felruházó 18—r9. századi embereket
(először és elsősorban is talán az egyszerű köznépet, majd később az írott források
művelt szerzőit is). A piros jelző értelme ebben a kontextusban tehát kb. "szép,
fénylő, élénk vagy telített (esetleg enyhén kékbe hajló) piros" lehetett (Id. a 24—25.
fotót). Természetesen ez nem több egy hipotézisnél, a kérdés tisztázásához a hazai
tobak(os)ok régi receptjeinek pontos ismeretére, ill. használatuk pontos rekonstruk¬
ciójára lenne szükség. (A régebbi korok csizmaleleteinek vegyészeti elemzése azért
nem felel meg erre a célra, mert — mint már említettük — a bőrök kikészítésekor a
felhasználásra kerülő cserzőanyag és pácanyag is elválaszthatatlan részét képezi a
végeredményként létrejövő színnek, ami nagyon megnehezíti a festéstechnika, ill.
az eredeti színtónus pontos azonosítását.)
7.2. EGY HIPOTÉZIS A PIROS SZÓ KÖZKELETŰVÉ VÁLÁSÁRÓL
A nyelvkutatás mai álláspontja szerint a 19. század első felében egységesült a
„magyar sztenderd” (Iolcsvai Nagy 2011, 263), ezt neveztem en „köznyelvnek”
az eddigiek során. Ebben, legalábbis ennek írott változatában (amelyet , irodalmi
23 Vö. ,a legtöbb értékesebb [természetes színezékkel festett] szín esetében, amelynek a nyomába
szegődtem... bűverejük egyik legfontosabb tényezője az, ahogyan fénylenek" — állítja a festé¬
kanyagok vizsgálatának éveket és hosszú utazásokat szentelő Finlay (2004, 372).