Oldal 125 [125]
OCR
124 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS Elképzelhetőnek tartom például, hogy a 18. század folyamán — a piros csizmák iránti kereslet növekedésével — egyre inkább olyan bőrkikészítési és -színezési eljárásokat kezdtek előnyben részesíteni, amelyeknek során a csizmák fényes élénkpiros (esetleg kissé kékbe hajló) árnyalatokat nyertek. Ezek talán részben a bőr felületén történő , kicsapatásos" eljárás következtében jöttek létre, szemben az olyan technikai megoldásokkal, amelyeknek eredményeként matt, kevésbé tiszta piros (pl. barnásvörös) árnyalatok keletkeztek. Esetleg — a törökök által szívesen használt — buzérral nyert barnás (vö. Dimár-Balázsy 2002, 50) vagy narancsos árnyalatot sikerült egy vagy több másféle színezék hozzáadása (pl. egyes esetekben , lakkszerű nemes fényt" is biztosító amerikai kosenil révén, Id. Gombos 1976, 191), ill. valamely meghatározott pácolás/adalékanyag révén olyan irányba módosítani, hogy az eljárás végén kapott szín fokális piros árnyalat lett. (A magyar koronázó palást esetében is azt feltételezi a kutatás, hogy lengyel kosenil használata révén árnyalták szép élénkpirosra ,a festőbuzérral elért narancsos színárnyalatot", Id. Timár-Balázsy 2002, 50). Vagyis talán a szemet vonzó, lakkosan csillogó, "3 élénkpiros színhatás lehetett az, amely a pozitív — a szép jelentést is hordozó — biros szó használatára sarkallta a csizma és a bőr szót piros jelzővel előszeretettel felruházó 18—r9. századi embereket (először és elsősorban is talán az egyszerű köznépet, majd később az írott források művelt szerzőit is). A piros jelző értelme ebben a kontextusban tehát kb. "szép, fénylő, élénk vagy telített (esetleg enyhén kékbe hajló) piros" lehetett (Id. a 24—25. fotót). Természetesen ez nem több egy hipotézisnél, a kérdés tisztázásához a hazai tobak(os)ok régi receptjeinek pontos ismeretére, ill. használatuk pontos rekonstrukciójára lenne szükség. (A régebbi korok csizmaleleteinek vegyészeti elemzése azért nem felel meg erre a célra, mert — mint már említettük — a bőrök kikészítésekor a felhasználásra kerülő cserzőanyag és pácanyag is elválaszthatatlan részét képezi a végeredményként létrejövő színnek, ami nagyon megnehezíti a festéstechnika, ill. az eredeti színtónus pontos azonosítását.) 7.2. EGY HIPOTÉZIS A PIROS SZÓ KÖZKELETŰVÉ VÁLÁSÁRÓL A nyelvkutatás mai álláspontja szerint a 19. század első felében egységesült a „magyar sztenderd” (Iolcsvai Nagy 2011, 263), ezt neveztem en „köznyelvnek” az eddigiek során. Ebben, legalábbis ennek írott változatában (amelyet , irodalmi 23 Vö. ,a legtöbb értékesebb [természetes színezékkel festett] szín esetében, amelynek a nyomába szegődtem... bűverejük egyik legfontosabb tényezője az, ahogyan fénylenek" — állítja a festékanyagok vizsgálatának éveket és hosszú utazásokat szentelő Finlay (2004, 372).
