Seite 121 [121]
120 III. A r£Gı KATEGÖRIAJELÖLÖ: A VERES/VÖRÖS
7.1.4. A „csizmapirositas” eljarasanak összetettsege
De ha a festékanyagok önmagukban nem mérvadóak a csizma színét illetően,
akkor mégis mitől függ a piros csizmák valós tónusa? A kérdés megválaszolásához
meg kell ismertetnem az olvasókkal a csizmafestési technológiákat. Ehhez Torma
Lászlónak — a Néprajzi Múzeum egykori bőrrestaurátorának — egyik rövid írását
hívom segítségül, amelyben a szerző mindenekelőtt , a színezés és a festés külön¬
bözőségére" figyelmeztet: színezéskor ugyanis csupán , anyagában tesszük színessé
a tárgyat, míg festéskor pigmentet hordunk fel kötőanyaggal a felületre". Mint írja:
„a kosenil, kermes pajzstetűből, illetve a festöbuzerbol kioldott szinezekkel Pl. textilt, bőrt
lehet színessé tenni, míg ha az oldatból kicsapatjuk — lakkosítjuk — valamely vegyülettel
— általában fémsókkal — a színt adó részt, akkor leszűrhető és a visszamaradt pigmentből
lesz a festék. Hogy bonyolítsam a dolgot, lássunk egy gyönyörű karmazsinvörös magyar
csizmát. Ez esetben a kicsapatás a bőr felületén zajlik le."9 4 világosra cserzett bőrt egy
oldott fémsóval, általában timsöval (käliumaluminium-szulfät) itatjak dt, majd a szine¬
zéket rákenve a bőr felületén alakul ki a festék, amely már tartós, nagyon jó fényállósági
mutatóval rendelkezik?" (Torma 2015).
Torma egyébként a karmazsin szót lilásbordó" jelentésben használja, ill. a fentiek¬
kel összefüggésben azt hangsúlyozza, hogy a , timsót is tartalmazó szattyánt vagy
kordovánt lehetett csak karmazsin színre festeni, hiszen a timsóban lévő alumínium
részt vesz a szín létrehozásában" ( orma 2001, 196). Arra is felhívja a figyelmet, hogy
a színező- vagy festőanyagok többfélék is lehetnek (egyebek mellett a különböző
korokból fennmaradt magyar bőrtárgyakon alkalmazták az indoeurópai kermeszt
és az amerikai kosenilt is). Szerinte a színezékek pontos felderítésére csupán , rit¬
kán kerül sor", összefüggésben azzal, hogy a bőrök kikészítésekor a felhasználásra
kerülő cserzőanyag és pácanyag is , részt vehet a színezék kialakításában", ami
nagyon megnehezíti az azonosítást (Iorma 1988, 121). Ez az oka annak is, hogy
tulajdonképpen , kevés, természettudományos vizsgálattal bizonyított adatunk van
a kosenil vagy kermes pajzstetű használatára". "" Ettől függetlenül valószínűleg
használták a kosenilt, egy 19. századi forrásunk szerint a (,török vagy maroccai",
"9 "Ebben az esetben a színezőanyagok , ásványi pigmentek, melyeket megfelelő oldatokból a bőr
rostjain csapnak ki" (HORVÁTH é. n. 108).
, Azt a vörös bőrrel borított nyerget, amely a diplomamunkám volt", viszont bizonyosan , ko¬
senillel festették" — teszi hozzá (TORMA 2015). A szóban forgó csontborításos fanyereg az
120
1750-es években készült Rimaszombaton , paraszti" használatra, jelenleg a Néprajzi Múzeumban
található (Id. TORMA 1979).