Page 119 [119]
118 III. A r£Gı KATEGÖRIAJELÖLÖ: A VERES/VÖRÖS
Ráadásul az is nagyban megnehezíti a kutatók helyzetét, hogy a régi forrásokban
a bíbor, a karmazsin és a skarlát (ennek latin neve szintén coccum"") szavak egyaránt
jelölhettek kermesszel vagy a 16. század közepétől kezdve kosenillel festett szövetet
és színt, éppen ezért , a leírásokban szereplő vörös színváltozatok", ill. azok szine¬
zékanyagai , sokszor azonosíthatatlanok" (Flórián 2007, 65). Nehéz pl. azonosítani
a színeket az első magyar szabadalomlevélben, amely egy „festömühely, posztö¬
nyíró és kikészítő [...] üzem" alapításáról szól. Ebben az 1703-as dokumentumban
ugyanis a külföldről behozott posztóanyagoknak ,el nem enyésző bíbor, kosenill,
karmazsin, skarlát [...] színekre" festését helyezték kilátásba (Endrei 1989, 30—31.
A széles piros skálán egyébként nem kell csodálkozni, hiszen ugyanebben az időben
a francia ,kelmefestők hétféle pirosat ajánlanak: a skarlatvöröset, a bibortetüböl
keszült karmazsinvöröst, a buzérvöröst. ..", Id. Irassard 2006, 47).
Mindenesetre etimológiailag az európai pajzstetű (vagy másként: óvilági bíbor¬
tetű) szanszkrit nevéből származik a magyar karmazsin szó (ahogyan egyébként az
angol crimson "sötétpiros? is"7), és ennek színezékét takarja a karmazsin 4. szäm¬
mal jelzett jelentése is. Ez a színezékanyag, másképpen pácfesték (ehhez ld. a II.
melléklet Kermesz címszavát), amely a 15. század végétől kötelezően a bíborosok
ruhäinak színét adta, bizonyosan megjelent a csizmáknak szánt bőrökön is,"
csakúgy, mint az amerikai bíbortetű és a már korábban érintett festőbuzér — ve¬
gyileg több különbözö szinezekkel (alizarin, purpurin stb.) is biré — festékanyaga.
(Utóbbival már a görögök és rómaiak is bőrt festettek, méghozzá , drinápolyi
vörösre", Id. Rácz 2010, 128. Később — sok más egyéb árnyalat mellett — a híres,
készítési módjában sokáig titkolt zörökvörös vagy törökpiros elnevezést viselő színt
szintén a buzérgyökérből nyerték, de ezt inkább gyapoton alkalmazták, mintsem
börökön, ld. Endrei 1989, 30).
Sőt a kermesz (vagy karmazsintetü) &s a festőbuzér mellett akadtak még más, a
bőrt pirosra festő anyagok, Tóth Béla pl. a míniumot, a cinóbert, a vörös okkert és a
török pirosítót (Peganum harmala) is említi (Tóth 1988, 149). Szerinte hazánkban
"6 LatSz. Vö. a 8. századból való ún. Luccai kézirat és a 9. században íródott Mappae Clavicula
szerzetesi kézikônyv ,coccarina” szinezéknevével (Id. TIMAR-BALAZSY 2002, 50).
“7 Az angol ‘karmazsin’ értelmü sz6nak (amely nem azonos a fent említett crimson névvel) szintén
erre a tetűre megy vissza az eredete. A vermilion színnév (amely a francia vermei/ rokona) ugyanis
a latin eredetű vermiculus szóra vezethető vissza, amelynek jelentése "kermesztetű, lárva, féreg"
(KERTTULA 2002, 132). De egyes újlatin nyelvek mai piros" szavának szintén a verme- (vagy
vermiculu-) adja a tövet: sp. vermejo, port. vermelho (MELO 2009, 7).
48 Sőt, a kermesztetű már önmagában is tartalmaz (kb. 18—3296-ban) valamennyit a színezék
pácolásához szükséges tanninból, éppen ezért előszeretettel használták sötét bőrök készítésénél
(Id. http://cameo.mfa.org/wiki/Kermes).