Seite 118 [118]
7. A PIROS MINT KATEGÓRIAJELÖLŐ II7
a növénynél az egyébként külön jelentéssel bíró , kermes" szó is, mert korábban
— a kermes szóval etimológiailag rokon — alkörmös/alkermes név olykor előfordult
egyszerűen kermes alakban is (Vörös 2008, 56). Sőt, egyes vélemények szerint
ugyanennek a növénynek - élelmiszerek és textilek festésére is használt — termését a
németajkúak a 17-18. században még egyszerűen , kermesz bogyóként" emlegették
(Endrei-Hajnal 1958, 456).
A „kermesz” önmagäban (vagyis a/- elötag nelkül) azonban általában nem az
utóbbi festőnövényt jelöli, hanem egy állatfaj színezékét, méghozzá egy pajzstetű¬
fajét (Id. a II. melléklet Kermesz címszavát). A fenti zavar abból is adódhat, hogy
mar Dioszkoridész is — aki Természetrajzdban (Kr. e. I. század) részletesen leírta
a pajzstetű betakarításának és feldolgozásának a módját — bizonytalan volt, hogy
miképpen nevezze meg ezt a rovart, egyaránt használt megjelöléséül egy részben
"bogyó? jelentésű szót (coccus), ill. egy mag? és egy "apró féreg? értelmű kifejezést
is."5 A "bogyó jelentés onnan származhat, hogy a petéktől gömb alakúra felpuffadt
nősténytetvek sötét bogyókként kapaszkodnak a fákhoz. (Id. a 22. fotót). De a nős¬
tény kermesztetvek — az őket olykor körülvevő , fehér vattaszerű váladék" miatt — a
tölgyfa gubacsának tűnhetnek (Id. a 23. fotót), így akár gubacs-ot is érthettek a
coccus szó alatt, Id. Rácz 2010, 565). De, hogy tovább bonyolítsam a képet, Rómában
ugyanazt a mag jelentésű szót használták erre a színezékre, amelyet a gabonafélékre
is alkalmaztak (grana), méghozzá talán azért, mert a festőanyagot szolgáltató lárvák
, úgy néztek ki, mint a gabonaszemek” (Finlay 2004, 151; Schneider 1985, 40; vö.
, Karmasin-mag: grana chermes, seu tinctoria; kermesin-beer", Id. Magyary-Kossa
1929, 260; ill. Kermeskörner, Purpurkörner, ld. Zachar 1873, 26).
Késébb azonban a grana és a granulat szot az amerikai bibortetti (Id. a II.
melléklet Koseni/ cimszavat) kapcsán is használták, amelyet az 1540-es évektől
fogva — az európai kermeszhez hasonlóan - részben bogyó, részben őrölt formában
árultak (Finlay 2004, 153; Timár-Balázsy 2002, 52. Utóbbi szerző szerint a ker¬
mesz kereskedelmi neve: skarláttetű vagy velencei skarlát, a kosenilé: bíbortetű).
Az újvilági bíbortetűt a 18. században pedig már a bogyóra vagy , golyóra formázott
állapot" mellett , pasztaként? is árusították (Hajnal 1981, 99). A kosenil iránti piaci
kereslet egyébként egészen a 19. század derekáig fennállt, azzal összefüggésben,
hogy a szintetikus festékek feltalálásáig e tetűfajból készültek a , legjobb karmin,
skarlát s bibor festékek" (Zachar 1873, 26).
n5 Vö. „Scharlachkoerner (Deut.); grana guermes (Esp., Port.); scarlatum (Lat.); chermes (It.);
Kermes (Deut.); kermés (Fr;); kermis (Gr.); kokkos bafikos (Gr.); carminio (It.); kermes (Ned.);
kermes lake; kermesic acid; grain lake; kermin berry; kermes berry; crimson lake; carmine lake”.
(Ld. http://cameo.mfa.org/wiki/Kermes).