OCR
II4 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS forrásban pedig a fejér színnév tűnik fel a karmazsin szó társaságában, igaz, nem a csizmák kontextusában: , Fejer karmasin nemet Czipellős" (SzI VI. 195). Hogy milyen bőrt jelölt a karmazsin? Erről sajnos semmi biztosat nem tudunk. Bizonyosat azonban más kérdésekben sem állíthatunk. Nem bizonyítható minden kétséget kizáróan, hogy elsőként talán nem a katonák között vált felkapottá a piros színű csizma viselése, hanem — a piros bőrlábbeliket is viselő magasabb társadalmi rétegeket utánozva — a gazdagabb parasztok körében. Ugyanakkor talán erre utal, hogy pl. (Vak) Bottyán János hadvezér, miután 1709-ben Kecskemétről , sárga karmazsinokat" akart magának hozatni, azt a választ kapja, hogy ,itten bizony mostan nem kaphatni, hanem veres kettő vagy három [lis] vagyon" (Ihaly 1883, 660). Az utóbb említett, veres színnévvel jelölt karmazsinokból valószínűleg már elsősorban paraszti csizmák készültek, méghozzá elsősorban talán nőknek szánt lábbelik, hiszen Bél Mátyás már a 18. század elején azt állította a nők öltözéke kapcsán, hogy ha ,a német és a nemességhez tartozó nőket nem tekintjük, nincs Magyarországon, aki mást viselne, mint csizmát" (Wellmann 1984, 457). Eperjesen pl. a 17. század második felében a szegény szolgálólányok is szívesen húztak a lábukra piros csizmát (Tóth 1912, 372), Lőcsén pedig a szolgálókon kívül még a gyerekek is hordtak ilyen színű lábbelit már a 17. század elején (Id. Demkó 1982, 42—43). Tehát mint azt az utóbbi 1709-es kecskeméti példa mutatja, az alföldi lakosság igényeit kielégíteni kívánó 18. század eleji bőripar két- vagy háromféle veres karmazsint is kínált méghozzá minden bizonnyal a női vevőközönség számára (az alföldi lányok piroscsizma-kedveléséről Id. Dugonics: MPéld II. 7; 67; Hunfalvy 1856, 270). Ráadásul ezen a tájon — ha hihetünk a Réső Ensel Sándor 19. századi szokásgyűjteményében közreadott, Szathmári Károly tollából való visszaemlékezésnek —a leanyok jegyajandékként is kaphatták udvarlöjuktöl a „piros kordovän vagy karmazsin csizmát" (2000, 41)."5 (A piros csizma alföldi kedveléséről szóló adatok főleg annak fényében mondhatók koraiaknak, hogy pl. Vas megyében csupán a 18. század legvégétől rendelkezünk adatokkal piros és sárga színű csizmákról, korábbról legfeljebb fekete csizmákról szólnak a források, Id. Flórián 1996.) Mindenesetre a piros csizma viselése a 18. század végére szinte minden tájon nagy népszerűségre tett szert a magyar parasztság körében (vö. Kresz 1956, 45). Olyannyira, hogy néhol még a 19. század végén is hordták ezeket. Ekkortájt a bőrt kikészítő mesterek pl. , Erdélyben [.. .] különösen piros, Szerémségben inkább sárga bőrt készítettek, mert a székelyek a piros, a szerémségiek a sárga csizmát viselték" szívesebben (Nagy L. n3 Vö. Hódmezővásárhelyen a , csizmával mint jegyajándékkal 1778-ban találkozunk" (BARABÁS 1956, 253). Főrangúak köréből már r8. század eleji adat is idézhető hasonló jegyajándékra, a Háromszéken található Killyén egy nemes hölgy egyebek mellett , karmazsin színű selyemkötéses csizmát" kapott vőlegényétől (SZOCSNE 2010, 18).