Page 115 [115]
II4 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
forrásban pedig a fejér színnév tűnik fel a karmazsin szó társaságában, igaz, nem a
csizmák kontextusában: , Fejer karmasin nemet Czipellős" (SzI VI. 195).
Hogy milyen bőrt jelölt a karmazsin? Erről sajnos semmi biztosat nem tudunk.
Bizonyosat azonban más kérdésekben sem állíthatunk. Nem bizonyítható minden
kétséget kizáróan, hogy elsőként talán nem a katonák között vált felkapottá a piros
színű csizma viselése, hanem — a piros bőrlábbeliket is viselő magasabb társadalmi
rétegeket utánozva — a gazdagabb parasztok körében. Ugyanakkor talán erre utal,
hogy pl. (Vak) Bottyán János hadvezér, miután 1709-ben Kecskemétről , sárga
karmazsinokat" akart magának hozatni, azt a választ kapja, hogy ,itten bizony
mostan nem kaphatni, hanem veres kettő vagy három [lis] vagyon" (Ihaly 1883,
660). Az utóbb említett, veres színnévvel jelölt karmazsinokból valószínűleg már
elsősorban paraszti csizmák készültek, méghozzá elsősorban talán nőknek szánt
lábbelik, hiszen Bél Mátyás már a 18. század elején azt állította a nők öltözéke
kapcsán, hogy ha ,a német és a nemességhez tartozó nőket nem tekintjük, nincs
Magyarországon, aki mást viselne, mint csizmát" (Wellmann 1984, 457). Eperjesen
pl. a 17. század második felében a szegény szolgálólányok is szívesen húztak a lábukra
piros csizmát (Tóth 1912, 372), Lőcsén pedig a szolgálókon kívül még a gyerekek
is hordtak ilyen színű lábbelit már a 17. század elején (Id. Demkó 1982, 42—43).
Tehát mint azt az utóbbi 1709-es kecskeméti példa mutatja, az alföldi lakos¬
ság igényeit kielégíteni kívánó 18. század eleji bőripar két- vagy háromféle veres
karmazsint is kínált méghozzá minden bizonnyal a női vevőközönség számára (az
alföldi lányok piroscsizma-kedveléséről Id. Dugonics: MPéld II. 7; 67; Hunfalvy
1856, 270). Ráadásul ezen a tájon — ha hihetünk a Réső Ensel Sándor 19. századi
szokásgyűjteményében közreadott, Szathmári Károly tollából való visszaemlékezés¬
nek —a leanyok jegyajandékként is kaphatták udvarlöjuktöl a „piros kordovän vagy
karmazsin csizmát" (2000, 41)."5 (A piros csizma alföldi kedveléséről szóló adatok
főleg annak fényében mondhatók koraiaknak, hogy pl. Vas megyében csupán a 18.
század legvégétől rendelkezünk adatokkal piros és sárga színű csizmákról, korábbról
legfeljebb fekete csizmákról szólnak a források, Id. Flórián 1996.) Mindenesetre a
piros csizma viselése a 18. század végére szinte minden tájon nagy népszerűségre
tett szert a magyar parasztság körében (vö. Kresz 1956, 45). Olyannyira, hogy néhol
még a 19. század végén is hordták ezeket. Ekkortájt a bőrt kikészítő mesterek pl.
, Erdélyben [.. .] különösen piros, Szerémségben inkább sárga bőrt készítettek, mert
a székelyek a piros, a szerémségiek a sárga csizmát viselték" szívesebben (Nagy L.
n3 Vö. Hódmezővásárhelyen a , csizmával mint jegyajándékkal 1778-ban találkozunk" (BARABÁS
1956, 253). Főrangúak köréből már r8. század eleji adat is idézhető hasonló jegyajándékra, a
Háromszéken található Killyén egy nemes hölgy egyebek mellett , karmazsin színű selyemkötéses
csizmát" kapott vőlegényétől (SZOCSNE 2010, 18).