Oldal 110 [110]
7. A PIROS MINT KATEGÓRIAJELÖLŐ 109
vonatkozásában a veres/vörös helyett a piros színnév, érdemes megvizsgálni azt is,
hogy pontosan milyen színűek lehettek ezek a biros csizmák.
7.1.2. À sárga és a piros csizma
Kezdjük azonban a legelején, vagyis azzal, hogy miféle lábbelit takart korábban
a csizma szó. , Hosszúszárú bőrlábbeli jelölésére szolgált", amiként a következő
középkori szavaink: , saru, szekernye, botos". Majd a 15. század legvégén megjelent
a hosszú szárú lábbeliknek az a fajta — az oszmán törökök által viselt — keleties
változata, amelyre hazánkban kizárólag a csizma nevet kezdték alkalmazni (Gábor¬
ján 1958, 37-38). Ennek legfontosabb megkülönböztető jegye ,a kifordított szárat
a talp visszájához erősítő, ún. fordított varrás" és ,az elöl emelkedő szártető" volt
(Gáborján 1977, 520; Cserbák-Gáborján 1990, 71). Ekkoriban egyébként többféle
lábbeli volt még divatban, pl. a rövidszárú ún. deli csizma vagy a — sárga vagy piros
bôrkapcäval viselt — papucs (Tomisa 1999).
A 16-17. század fordulója körül nagy lendületet vett a csizmadiamesterseg el¬
terjedése a magyar nyelvterületen, a 17. századtól pedig már , jelentkezett a feöreök
munkáju és magyar munkaju csizmák közötti" különbségtétel, ill. a ,városi mesterek
külön készitettek parasztcsizmat, üri csizmät” is (Hofer 1993, 27; Gäborjän 1991,
692; Tomisa 1999). Az tri csizma jobb minösegü börböl, ün. kordovan(y)böl ké¬
szult. Ez ,a morok-spanyolok útján Nyugat-Európában elterjedő" bőrfajta, amelyet
Córdoba városáról neveztek el, voltaképpen egy középkori eredetű bőrféle, amelyet
hazánkban sokáig timsós eljärässal készitettek (Gaborjan 1991, 287). A kordovan egy
, viszonylag vastagabb és nehezebb" bőrféle volt, amelyet kecskék bőréből készítettek.
A másik nagyra becsült, de az előzőnél vékonyabb és könnyebb csizmaalapanyag a
— marokkói Safi/Szaffi városról elnevezett — szazfyán volt, amelyet hazánkban főleg
juh-, birka- és báránybőrökből készítettek (Nagy L. 1971, 192, eredetileg azonban
a juh mellett , a kecske finom barkájú bőre" is képezhette a szattyán alapanyagát,
Id. Flériän-Téth 1992, 14).°7 À kordovän(y)- és szattyäncsizmäk viseletének a
legnagyobb divatja a 16—18. században volt (Gáborján 1977, 521).
107 Más vélemények szerint az eredeti szattyán kizárólag kecskebőr lehetett, és csak a ,közönséges"
készült juhbőrből (RévLex XVII. 407; vö. BROBY-JOHANSEN 1969, 348). Egy régi forrá¬
sunk szerint a karmazsint szintén a kecskebőrből állították elő, pl. a 18. század elején Baranya
vármegye ,irhagyártókat és tímárokat kér Pécsre, megjegyezve, hogy ott a török időkben a
török tímárok kecskebőrből karmazsint és kordovánt készítettek" (HECKENAST 1971, 321;
kiemelés — B. B.).