Page 109 [109]
108 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
magyar, hanem más nemzetek öltözetdarabjaként említi. Ezek a megfigyelések is
azon feltételezésemet erősítik, hogy először voltaképpen a paraszti rétegek illették
Piros jelzővel saját csizmáikat, hiszen a biros csizma szószerkezet elsősorban az ő
viseletük jellemzése kapcsán került bele az írott forrásokba.
Árulkodó ebben a tekintetben az is, hogy az egyszer piros, másszor vörös vagy
veres csizmát említő szerzők közül pl. Kiss Bálint lelkész csupán gyülekezetének
kézzel írt krónikájában jellemezte a csizmák színét a piros szöval (Kiss: SzRef, idézi:
Kresz 1956, 135). Amikor viszont az egy évszázaddal korábban hordott ugyanilyen
lábbelire tudományos írásban — méghozzá egy érvelés részeként — hivatkozott,
inkább a veres szót választotta (Id. Kiss: MaR 120). Ennek valószínűleg az lehetett
az oka, hogy nem találta a tudomány választékos nyelvezetéhez méltónak a köznapi
piros jelzőt (amelyet egyébként is összesen csupán kétszer használt könyvében),
így mellőzte azt, választása inkább a piros szín , hivatalos" megnevezésére: a ve¬
resre esett. Azt, hogy a piros csizma a vizsgált évszázadban ténylegesen köznapi
kifejezés lehetett, és minden bizonnyal az élőbeszédből, ill. a paraszti rétegek
nyelvéből (táji nyelvváltozataikból) kerülhetett át a korabeli forrásokba, legjobban
mégis egy Gönczi János tollából származó viseletleírás igazolhatja, ebben ugyanis
egyebek mellett idézőjelbe kerül a piros csizma szerkezet. A szerző valószínűleg
így jelezte, hogy a székelyek — akiknek öltözékükről ír — maguk nevezik ezeket
a dolgokat az általa idézőjelbe tett (általam az alábbiakban normál betűkkel
szedett) kifejezésekkel:
, Kelementelkén elsajátították a vármegyeies viseletet. Ott már a férfiak nyakatlan szok¬
mányt, az asszonyok abás szoknyát, a leányok piros csizmát viselnek."
Ezek alapján úgy vélem, hogy a szóban forgó szókapcsolat a 19. században az ilyen
színű csizmát még sok tájon viselő köznép körében vált felkapottá és elterjedtté,
olyannyira, hogy használata egyre inkább általánossá vált az összes társadalmi réteg¬
ben, végül pedig beszivárgott az írott nyelvbe is. A források ugyanis egyértelműen
arról vallanak, hogy a piros csizma csak lassan, ill. valamiféle külső nyomásra (esetleg
egy/több sajátos magyar nyelvváltozat hatására?) vált elfogadottá a 19. század ele¬
jétől fogva formálódó köznyelvben, ill. az akkori — művelt férfiak által uralt — írott
nyelvben. Mivel azonban talán az egykori piros színű csizmák valós árnyalatának
is köze lehetett ahhoz, hogy már egyes korai (pl. a már korábban idézett 16-17.
századi) forrásokban is előfordul ennek a bőrlábbelinek, ill. általában a bőrnek a
16 Gönczi János: A székely népéletből. Székely Néplap 1866 (közli KRESZ 1956; 190). Vö. ,a leányok
ünnepnap mindig , piros tiklis" csizmában járnak" (NOVÁK 1913, 66; kiemelés az eredetiben).