Page 97 [97]
96 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
A lovak valós színe ugyanakkor alátámasztja azt, amit a nyelvészek állítanak a piros
szó etimológiájáról. Ahogyan erről még a későbbiekben is lesz szó, ez a színnév
ugyanis eredetileg sütés, pirítás során keletkező "barnáspirosas színt jelölhetett.
Talán a szintén lovak színére vonatkozó sült szőrű jelző is sütésből eredő árnyalatra
utal, hiszen ennek jelentése gyanánt a pros szót szerepelteti egy 1790-es jegyzőkönyv
(Szabó K. 1936, 222). Mindenesetre általánosnak tűnik az, hogy ebben a korban
a lovak vonatkozásában a biros színnevet alkalmazták, hiszen az 1790—1819 közti
körözőlevelekben is gyakori volt mind a piros bej, mind önmagában a biros jelző,
sőt a sült szőrű is többször előfordult (Schram 1964, 48), ill. a gyomai levéltár 18.
század végi anyagában is előfordul pl. a , piros pej" lószínként (Cs. Szabó 2002,
444). Azt, hogy pontosan milyen szőre volt a piros pej lónak, egy 19. század végi
szöveg árulja el a számunkra. Egy földművelésügyi rendeletben ugyanis a követ¬
kezőképpen írták le az ilyen színű lovat: , Fénylő piros pejszőr, hosszu szőrök és
labak feketék, »piros pej« = Rothbraun.”°
[A pej ismeretlen eredetü, 13. szäzadtöl adatolhatö szö a nyelvünkben, a 15.
században már veres pej vörösesbarna (ló) formában is feljegyezték (ESz 629).
„A későbbiekben arany-, babos, barna, egérszőrű, piros, sárga stb. pej lószínnévvel
is találkozunk" (TESz III. 146. A pirospej alakot azonban már csak ritkán je¬
gyezhettek le aMNyA szöanyagänak 20. századi gyűjtői, Id. 2. köt. 318. térkép).
A költészetben is gyakran előforduló színjelző, főleg ,betűrímes" összetételben:
»pej paripa" (Imre 1880, 12). Utóbbi alliterációs szókettős, sőt — a piros színnévvel
kiegészülve — szóhármas azonban nem kizárólag szépirodalmi forma, ld. pl. SzI
VII. 191; IX. 87, X. 509, 613).]
Elképzelhetőnek tartom, hogy a piros a lovak kontextusában egy korai — etel¬
pirítás nyomán keletkező tónusra vonatkozó — jelentéselemét őrizte meg. (A sült
ételek vonatkozásában a , $iros/pej paripa" alliteräciös pärja a „piros pecsenye" lehet).
Ha pedig ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy miért csak e nagyra becsült
hátasállat kontextusában találkozunk a $iros szóval, miért nem tűnik fel (vagy miért
tűnik fel csupán nagyon ritkán) ez a színnév más jószágok (pl. a szarvasmarha)
vonatkozásában is. Megfigyelésem szerint ugyanis a marha színei között a régi
írott forrásokban a rőz, vörös mellett csupán a pirók tűnik fel, a piros azonban nem.”
99 Jegyzék azon magyar és német kifejezésekről, melyek az állatok külsőjének leirásánál haszná¬
latosak (Budapesti Közlöny 1891. 25. évf. 176. sz. 2). Vö. SZEREMLEY 1906, 113. A 19. szäzad
közepén már a piros nem csupán önállóan vagy a $ej szóval együtt jelölhetett lószínt, hanem a
következő formákban is: rökapiros, barnapiros, vilägospiros, sötetpiros. (Ld. Budapesti Hirlap 1857.
176. sz. Árverési Hirdetmény; A mezőhegyesi cs. k. katonai ménesintézet részéről alább kijelölt
lovak...).
* Ld. pl. SZABO K. 1965, 54-56. Azis igaz, hogy kifejezetten vöröses szőrű marha ritka lehetett
korábban (pl. Bél Mátyás 18. század elejei állapotokról szóló latin művében a magyar marha