Oldal 86 [86]
4. A PIROS A VÖRÖSTŐL KÜLÖNBÖZŐ ÁRNYALAT? 85
részben azért, mert a vért a lélek székhelyének tartja) állítja azt, hogy , a feltámadó
Krisztus kétségtelenül visszavezette vérét a testébe" (Id. V. Kovács 1982, 139, Vida
Tivadar fordítása latinból). Vagyis Temesväri el se tudja képzelni, hogy a feltá¬
madt Krisztus ereiben ne csordogált volna az életműködéshez elengedhetetlenül
szükséges piros vér.
Míg azonban a vér színe nyelvünkben a $iros, írott forrásainkban az emberi
testrészek jelzőjeként a veres/vörös is feltünhet, Köväry Läszlö (1819-1907) pl.
mindkettőt használja, amikor a következő, 1775-ös székelyföldi esetet említi:
egy eltemetett , varázsló nőről" egy aranyosszéki , oláh" falu lakói közt az a hír
járta, hogy hazajár, ezért kiásták a sírját. Nagy megdöbbenésükre — pontosan így
fogalmaz Kőváry — ,terdit veresnek, száját pirosnak találák" (Kőváry 1842, 204).
A felháborodást egyértelműen az okozta, hogy az ajkak pirosságát az élet jelének
vették, hiszen ez a szín normális vérkeringésre utal. (A piros szín életszimbolikáját
igazolhatja ebben a kontextusban, hogy a német vámpírhiedelmek szerint nem
szabad piros színnel együtt eltemetni a halottakat, mert akkor élőkké válhatnak,
ld. Leimgruber 2007, 24.) A veres térd ugyanakkor nehezen értelmezhető, de akár
"véres" jelentésben is szerepelhet e helyütt ez a szó (vagy sajtóhiba miatt is elma¬
radhatott az eredetileg meglévő ékezet)"
Bizonyosan külön színjelentésben szerepel a piros és a veres a következő, 1809¬
ből származó , technológiai" írásban, amelyben arról esik szó, hogy porcelánon
„piros szint äd, a" fejér on lértsd: ón] olvadékkal kevert arany por; veresset, a" veres
vas rosda" (Gergelyffi 124). Ugyanebből forrásból egy másik szövegrész is idézhető
hasonló példaként: ,ha az on hammu, lassu tűzzel tovább-is pergeltetik, előbb sár¬
ga, majd veres, és végtére eleven biros szint nyer, és ekkor miniom-nak neveztetik"
(uo. 186). Talán két különböző tónusra utal ez a két színnév a burgonya belsejének
színváltozatait felsoroló leírásban is: , Belére nézve vagyon: fejér, sárga, tojás-szíkhez
hasonló, vereses, veres tsíkos, világos piros, setét piros és kékes kolompír" (Zádor
1829, 137). A vörös és a piros valószínűleg külön színárnyalatot jelöl egy 1836-os
orvostani munkában is, ahol a fenés bőrgyulladással kapcsolatban egyazon oldalon
olvashatunk , komor vörös, vagy barna vörös" színű bőrfelületről, ill. , a fenés rész
határán" húzódó „piros vörössegröl” (Bugät 1836, 33). Már csak abból is a piros
7 Korábban azt gyanítottam, hogy esetleg a visszajáró holtakkal kapcsolatos hiedelmek részét
képezhette az az elképzelés, hogy az élő halottak olykor, valami oknál fogva térden csúszva
közlekednek, de Pócs Éva tanárnő volt szíves felvilágosítani (ezúton is köszönöm neki az informá¬
ciót), hogy ez a szöveg nem egy visszajáró halottról szól, hanem inkább egy vámpírról, értelmét
azonban még a vámpírhiedelmek ismeretében sem lehet pontosan felfedni. Ami bizonyos, hogy
a vámpírokról egykor azt gondolták, hogy vérkeringésük épp úgy működik, mint az élőké.