Page 85 [85]
84 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
gyapjút és a bőrt másképp színezi meg, előbbit pirosra, utóbbit veresre. Vagyis úgy
tűnik, hogy ebben az idézetben ez a két színnév esetleg két külön árnyalatra utal.75
4. A PIROS A VÖRÖSTŐL KÜLÖNBÖZŐ ÁRNYALAT?
A 17-18. szazadtol kezdve mar fel-felbukkannak olyan források, melyekben a piros
szinelnevezés nem a veres/vörös helyén tűnik fel, mint utóbbinak a szinonimája,
hanem vele együtt. Ezek az említések talán arra utalnak, hogy korábban a $iros szót
egy sajátos pirosas árnyalat elnevezéseként (is) használták. Az első olyan általam
talált forrás, amelyben a piros és veres/vörös együtt, de bizonyosan külön színje¬
lentésben szerepel, Lippay János (jezsuita szerzetes, természettudós, 1606—1666)
Posoni Kert című művének I. kötete (Virágos Kert, 75), amelyben a , Medve fülről"
írja a szerző, hogy az bár , sárga közönsegessen", létezik belőle , szederjes is, vörös
is, piros is, fejér is". A két név tehát bizonyosan két különböző árnyalatot jelöl
utóbbi virág szirmaival kapcsolatban. Beniczky Péter (1603 k. — 1664) Az különböző
szín festékeknek értelme és magyarázatja című versében külön szimbolikai jelentést
társít egyrészt a veres, másrészt a piros színnek. Utóbbihoz a szerelmet, előbbihez
a haragot füzi.”° Bod Peter (1712-1769) Leksikona szerint a piros szönak szinten
sajátos értelme van, bár egyféle veres színként, ill. verességként írja le, szerinte ez
azonban egy olyan árnyalat, amely kizárólag az élő emberhez kötődik: , a" vértöl
vagyon az Emberben" (Bod: Leks 222).7 Nézete összhangban áll azzal, hogy a vér,
ill. a vérbő arcszín állandó jelzője a magyar nyelvben a biros (vö. egy 18. századi
forrásunk , pirosló élet", ill. ,piroslé ortza” kifejezéseivel, Id. JelG 57). Az, hogy
a vér piros, olyan nyilvánvaló, tapasztalati bizonyosság, mint az, hogy az emberi
élet előfeltétele a piros vér (a piros ezért vált sok helyütt életjelképpé is: Heute rot,
morgen tot ‘ma piros, holnap halott" — mondja a német, Id. Leimgruber 2007, 24).
Temesvári Pelbárt (1435—1504) pl. épp az élet és a vér közti összefüggés miatt (ill.
75 Vö. szintén Veszelszkinél a Cheiranthus magyar neveit így találjuk: , Sárga, fejér, piros, veres
Ibolya" (Id. 156), vagyis itt is két külön színtónust jelöl a két név.
7 E színszimbolika széles körű ismertségére utal, hogy Váradi Szabó György 17. század végéről
való, Medicusi és borbélyi mesterség című kéziratában is szerepelnek ugyanezek a színnevek
ugyanezekkel a jelentésekkel: , Az különb-különb szineknek magyarázatja, hogy mit példáznak
renddel." A fő különbség, hogy a szederjes Váradinál hiányzik, ill. a , viola" színt „vijolänak” irja,
és jelentéséül a ,szomorú" helyett a ,mord kedvet" tünteti fel (Id. R. KISS 1903, 165).
7 Vo. egy élve eltemetett görög katolikus papról írta a 19. század elején Kiss Bálint, hogy bár
halva találták, ,még 48 óra múlva is piros volt és a tagjai meg nem merevedtek" (Kiss: BéRef
352). Vagyis a holtnak vélt test az élet jelének tekinthető színt — nem a vöröst, hanem a pirost
mutatta.