Page 77 [77]
76 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
2»
birtokol , a véréss jelző" negatív jelentést. Hogy ez már az újkorban is így volt, azt
az Ars Medica vagy a Herbarium is igazolja, ezekben ugyanis a beteg bőrtónusának
(esetleg pl. még a szemeknek") leírására gyakran alkalmazzák a veres/vörös szót,
míg az egészséges, rózsás arcszín kifejezésére kizárólag, a virágok (gyógynövények)
piros szirmai kapcsán pedig sokszor a biros szót használják.
Ugyanakkor a vörös/veres semleges kontextusokban is gyakran szerepel e forrá¬
sokban. A Bibliában pl. különböző veres színű jelzővel illetett anyagokról (kőről,
fémről, textíliáról), élelmiszerről (étel, bor), állatokról (tehén, ló) vagy éppen ilyen
árnyalatú égboltról is olvashatunk (vö. a mai nyelv vörös naplemente szerkezetével).
Sőt már a magyar színnevek történeti etimológiáját a 20. század első felében vizsgáló
nyelvész, Bartha Katalin is felhívta a figyelmet egy a veres szót pozitívan feltüntető
adatra (Id. 1937, 20). Azt a kifejezést ugyanis, hogy valaki a világ veresse — leg¬
alábbis egy akkori dialektusban (Id. SzamSz II. 458) — kifejezetten a jó emberekre
mondták (vö. ezt az adatot a vígveres moldvai csángó színnévvel, Id. Szentimrei
1981, 304; ill. a mai , piros betűs ünnep" kifejezés következő, 19. századi formájával:
, Március 15-e nincs veres betűvel jegyezve a naptárakban [...] s nemzeti ünneppé
vált önmagától..." Erdész 1997, 118). Ezen túlmenően sokszor találkozunk a régi
szövegekben a szép és a veres/vörös szó összekapcsolásával, pl. a Herbáriumban is azt
olvashatjuk egy növény kapcsán, hogy annak , szép veres virága vagyon" (Melius:
Herb 207). Erre a 17. század utáni forrásokban még több - itt nem sorolt — példát
is lehetne hozni. A 19. század elején még a női szépség fokozását célzó arcbirosítás
kapcsán is lejegyzésre került a veres:
, Legkedvesebb tzitzomájok Íti. az ,oláh" nőknek], és ékességök [arcukon] a veres szin,
mellyet a legszegényebbek is a szépségnek tellyességére legszükségesebbnek tartanak" (Schram
1962a, 45).
Azt, hogy a verest nem csupán negatív, hanem értékmentes vagy kifejezetten
pozitív dolgok kapcsán is használták egykor, még szebben illusztrálja, hogy a 19.
században még a magyar nemzeti zászló piros színét is a vörös jelölte, nem pedig
a ma elfogadott piros sz6:
1794: Martinovics Ignác 1794. aug. 14-ei vallomásában kifejtette, hogy a nemzet színéül
a zöld-vörös-fehér színt kívánták bevezetni (Pandula 1989, 149)
6 Egy 19. század eleji magyar könyv a boszorkányokat veres szemű asszonyoknak csúfolja (Id.
NAGY-VARADI 1814, 392). Ennek hátterében az áll, hogy karikás piros szemtinek, ill. vörös
hajúnak képzelték a boszorkányokat, esetleg a macskájukat tartották vörösnek (LEIMGRUBER
2007, 26).