Oldal 74 [74]
2. TÖRTÉNETI BIZONYÍTÉKOK A VÖRÖS KATEGÓRIAJELÖLŐ VOLTÁRA 73
vér —> véres/véros —> VEres/VOTOS?
Jóllehet a vér színéből származik ez a színnév, a vörös szót mégsem tekinthetjük
kromatonimának (amely egyszerre jelöl tárgyat és színt), mivel a mai nyelvbeszélők
számára már nem egyértelmű a vér és a vörös szó közti összefüggés. Vagyis úgy
vélem, hogy De Bie-Kerékjártó (2003, 68) tévesen állítja ennek az ellenkezőjét,
hiszen már a 19. század végén is azt írták: , Ki gondolna rá, hogy a vores [...]
azt jelenthette valaha, hogy olyan színű, mint a vér" (Csapodi 1899, 202). A 20.
század elején a Nyr hasábjain szintén azt olvassuk a vörös szóról, hogy , ma már
természetesen annyira megszilárdult a szónak a színjelentése, hogy egyáltalán nem
gondolunk arra, hogy a vérrel függ össze" (Szeremley 1906, 114).
2.2. HELYNEVEK ÉS SZEMÉLYNEVEK
Györffy György kutatäsai (1963-1998) szerint a magyarok a honfoglalás után a
Kárpát-medence általuk lakott falvainak elnevezésében a vörös szót részesítették
előnyben, a 13—I5. századi — többnyire latin nyelven íródott — oklevelekben szereplő
magyar helységnevek közül ugyanis nyolc tartalmazza a veres szót, ehhez képest
azonban csak egyetlenegy Piros településnév létezett. (Ezenkívül talán még egy
olyan, amelyben a piros szótöve: a bír érhető tetten: Pyr alakban, utóbbit azonban
nem Pfír, hanem Bér néven ismerik később.) A későbbiekben is elsősorban a veres/
vörös szót felhasználó településnevek száma növekszik, egy 19. század elején ki¬
adott helységnévszótár" szerint akkortájt már 35 ilyen helységnév volt, míg piros
szót alkalmazó csupán kettő, ebből az egyik a már a középkorban is létező Piros.
Utóbbi, napjainkban már Szerbiához tartozó településnek (mai neve: Pymenxa) az
első említése egyébként 1237-ből származik; az az oklevél, amelyben szerepel, a
piros szónak legkorábbi írott előfordulását jelenti a magyar nyelv — ebben a korban
még meglehetősen szűk - írott forrásanyagában. Ami pedig napjaink helyneveit
illeti, a KSH adatai szerint ama Magyarországon nyilvántartott városok/községek/
59 " Kutatásaim szerint valószínűleg a századok folyamán, ill. azonos időben dialektusok között is
változhatott az előnyben részesített szóalak, vagyis az, hogy a veres vagy a vörös szót használták-e
inkább. A MNyA-nak (4. köt.) 714. térképe szerint a 20. század derekán a Kárpát-medencén
belül főleg az É-Tiszántúlon használták a veres szóalakot. Ezenfelül Erdélyben is inkább ezt
ismerték, ill. itt még a piros kartya szinét is néhol veresnek mondtak (ld. RMNyA 11. 220-221,
3103. térkép). Ugyanitt a bej színű ló kapcsán is elhangzott a veres (másutt viszont csak a pej
vagy a piros szavakat említették, Id. MNYA 2. kötet, 318. térkép).
°° Lipszky János: Repertorium locorum objectorumgue in XII tabulis mappae regnorum Hungariae, Slavo¬
niae, Croatiae et Confiniorum Militarium, Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium, 1808.