I. KLÉZSE És KAZÁR: A MAI VERES ÉS AZ EGYKORI VERES 7I
— Van különbség a veres szín és a piros között?
— Há nem nagyon, nem, a pirosat mindég veresnek mondták? (szül. 1931-ben Kazáron).
,— És azt, hogy veres, mondják valamire?
— Valamikor mondták, persze, hát a pirosat úgy mondták, hogy veres, [...] most nem
mondják, meg ilyen szín nincs, hogy veres, de valamikor piros nem volt, hanem veres."
(szül. 1942-ben Kazáron).
De nem csak a visszaemlékezések szerint volt egykor fontosabb színnév Kazáron a
veres, mint a piros, egyes régi lokális elnevezések is erre utalnak. Ilyen pl. a csupaveres
szoknya, amely egy teljesen piros színű, minta nélküli ruhadarabnak a helyi neve:
, ez igaz vót, meghalt Vizsláson, vizslási asszon vót, meghalt neki a férje nagyon fiatalon,
és csak az az egy fia vót az anyjának, és nem engedte el onnan a lányt, hogy maradjon ott,
onnan menjen férjhe, mer férje mehet. Oxt mikor letelt neki a gyász, akkor varrta ennek az
asszonnak ezt a csupaveres szoknyáz, meg hozzá bímzett kendőtl...] úgyhogy olyan ruhát
csinált neki az anyósa, utána azt utánozták itt is a faluba, soknak vót csupaveres szoknya."
A veres régi elnevezésekben való előfordulására azonban nem csupán Kazár szolgál
példával. Külön rejtélynek számít pl. (a 18. század óta elkülönülten fejlődő, ma
már Szlovákiában található) Zoborvidékhez tartozó Barslédecen (Ladice) élők
egykori veresítő szava, amellyel szintén egy, a hagyományos paraszti öltözethez
tartozó viseletelemet neveztek meg (Id. Jókai-Méry 1998, 107). E helyütt ugyanis
akkor is így hívták a fejviselet középső részét, ha annak színe nem piros volt. Ennek
két magyarázata lehet. Az egyik az, hogy ennek a viseletelemnek a készítéséhez
régen kizárólag piros textilt használtak. A másik pedig az, hogy a veresité eredeti
jelentése "széppé tevő, csinosító" volt (ahogyan a pirosité igének is volt ilyen értelme
egykor). Bármelyik feltételezés is a helyes, mindkettő a vörös színnév, ill. a veres
szóalak fontos voltára mutat. Hasonló talány, hogy miért hívnak vereszarkának egy
vegyes színekkel hímzett ruhadarabot Kalotaszegen, ahol egyébként a hímzések
színét a piros, a barnapiros "sötétpiros, a füszpiros &s a sütitpiros szinnevekkel fejezik
ki (Id. Péntek 1979, 38).
Említhetünk e helyütt azonban további, a veres/vöröst felhasználó nyelvi szer¬
kezeteket is. Íme, néhány olyan régi elnevezés vagy állandósult jelzős szerkezet,
amely ma már nem szerves része nyelvünknek, de egykor általánosan ismert lehetett:
56 Barany4bél a veres selyem (TSz 383); Käszonbél a veresfejté (SZENTIMREI 1972, 210.), ill. a veres
gyolcs (NAGY J. 1972, 229); Sióagárdól a fo/lsöprűs vörös kendő (VARGA 1982, 40); Cigándról
a veres ködmön (FLORIÁN 1978, 326) elnevezés használatát igazolja a szakirodalom.