70 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS
régies nyelvváltozatot beszélnek. A klézsei dialektusban egyrészt a — középkortól
önállóan fejlődött és archaikus vonásokban gazdag — ún. déli csángó nyelvjárás,
másrészt a — különböző székely családok 18. századi Moldvába telepedését köve¬
tően terjedő — ún. székelyes csángó nyelv keveredik (Id. Pozsony 2005, 135-136).
Mint köztudott, Moldvát archaikus vonásokban gazdag magyar nyelvjárások és
kultúra jellemzi, ugyanakkor e terület az elmúlt évszázadokban erős kulturális és
nyelvi keveredésnek volt kitéve, vagyis Moldva nem csupán reliktumterület, hanem
, átmeneti és ütközőzóna" is, amelynek megvan a maga különálló történeti és nyelvi
fejlődése (Iamás Ildikó szíves szóbeli közlése). Annak ellenére azonban, hogy a
mai moldvai állapotokat nyilvánvalóan nem tekinthetjük a korábbi évszázadok
magyar megfelelőinek, logikus felvetésnek tűnik, hogy a veres szó nyelvi jelentő¬
ségét (a kognitív pirost jelölő szerepét) archaikus sajátosságként értékeljünk. Annál
is inkább, mert az általam vizsgált magyarországi települések közül egy helyen
szintén azt találtam, hogy ott egy-két generációval korábban a vörös/veres és piros
közül szintén az előbbi lehetett az elsődleges.
Kazáron ugyanis, ahol részben palóc kultúrát találunk, 5 még emlékeznek arra,
hogy szüleik, nagyszüleik a piros kategória elnevezéseként nem a piros szinnevet
használták (ahogyan ők), hanem a veres szót. Színmintás kísérletem szerint ők
azonban már — a mai köznyelvhez hasonlóan — kizárólag a piros szót használják a
kategória jelölésére: az itt élő asszonyok ugyanis kivétel nélkül a biros szóval írták
le a nekik mutatott pirosas Munsell-minták színezetét. És jóllehet Kazáron már
csak a legidősebbek használják a veres szót, az adatközlők mindegyike jól ismeri
ezt a színnevet. Általában úgy tekintenek rá, mint ami a ma használt piros színnév
régi palóc megfelelője:
„— Es azt, hogy vörös, azt mondták régen?
— Vörös, mondták a piros a vörös.
— És az miben különbözik a piroszól?
— A régiek úgy bítták a pirost, nem mondtäk azt, hogy piros. Vörös, veres. Palócosan a
ss À palécsz6 a 17. század óta fordul elő egy — sajátos nyelv- és kultúraváltozattal bíró — magyar táji
csoport megkülönböztetésére. Annak meghatározása, hogy pontosan kik a palócok (eredetük, a
magyaroktól való különbözőségük, ill. hogy mely területek lakói tartoznak közéjük), történetileg
folyamatosan változás alatt állt mind a közvélemény, mind a tudományos kutatás felfogásában,
ill. máig sem megnyugtatóan tisztázott. Annyi bizonyos, hogy kultúráját és nyelvét tekintve
Kazár az ún. Mátraalja tájegységhez tartozó — általánosan palócnak tartott — falvakkal mutat
rokonságot.