OCR Output

III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ:
A VERES/VÖRÖS

E fejezetben annak bizonyítására teszek kísérletet, hogy a múltban a veres/vörös
színnév sokkal fontosabb szerepet töltött be a magyar színnevek rendszerében, mint
napjainkban. Jelentős pozícióját akár leírhatnánk BÉK , alapszínnév" fogalmával
is. Jómagam azonban kerülöm ezt a sokat vitatott, sokféle elméleti elvárással és
ellentmondással terhelt terminust, és a veres/vörös helyzetét egy — véleményem
szerint — sokkal találóbb kifejezéssel igyekszem meghatározni. Kutatásaink sze¬
rint ugyanis ez a színnév évszázadokon át az egységes kognitív piros kategóriát
jelölte, így a legcélszerűbb, ha státuszát is egykori funkciója alapján határozzuk
meg: vagyis a veres/vörös szót egyszerűen mint , kategóriajelölő színnevet" defini¬
áljuk. Mint már a könyv elején érintettük, meglátásom szerint a kategóriajelölő
színnév az adott színtartomány vagy színkategória vonatkozásában a legfontosabb
és egyben leggyakoribb színjelző, fontos jellemzője továbbá, hogy az adott szín
gyűjtőfogalmaként is használatos. Miből gondolom, hogy korábban a veres/vörös
volt a kognitív piros nyelvi megfelelője?" Mindenekelőtt abból, hogy a terepkutatás
két helyszínén olyan színnévhasználatra bukkantam, amelyek a veres/vörös korábbi
és részben jelenlegi kategóriajelölő pozíciójáról vallanak.

1. KLÉZSE ÉS KAZÁR:
A MAI VERES ÉS AZ EGYKORI VERES

Bár az eddigi kutatások nagy része Berlin és Kay hipotézisétől kezdve megkérdője¬
lezte a vörös kulturális-nyelvi fontosságát, 53 egyik kutatási helyszínemen, a moldvai
Klézsén azt találtam, hogy itt a vörös egyik régies-lokális szöalakja: a veresst az a

53 A legfontosabb kivételt ez alól Földvári Melinda képezi, aki — erre vonatkozó empirikus kutatás
nélkül — azt állítja, hogy , a vörös színtartomány nagyobb terjedelmű", ráadásul , magában foglalja
a pirosat" is, éppen ezért nyelvünkben a vörös az alapszínnév, a piros csupán , ennek prototípusa
vagy fokalis szine” (Id. FOLDVARI 2015b).

54 Az Uusküla által megkérdezettek közül is akadt egy személy, aki ezt a szóalakot használta (Id.
UUSKULA-SUTROP 2010, 367).