Page 64 [64]
3. KÉT TUDOMÁNY, KÉTFÉLE VIZSGÁLATI ELJÁRÁS ÉS CÉL 63
ill. a 18-19. századi írott forrásokból kiolvasható színnévhasználatban, az nem lehet
egyszerűen a véletlen műve. Sőt, az a tény, hogy az írott források többnyire művelt
férfi szerzői és a vidéken — olykor ráadásul nyelvhasználatában sajátos helyzetű kö¬
zösségekben - élő mai idős asszonyok sok esetben azonos kontextusban használják
az általam vizsgált színneveket, sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy a szóban
forgó színelnevezések vonatkozásában bizonyos szemantikai vagy szimbolikai
jelentéselemek hosszú időn át, ill. széles társadalmi körben létezhettek.
Módszertani szempontból talán szokatlannak tűnik az élőbeszédbeli színnevek,
ill. a történeti írott forrásokban fellelhető színnevek — két különböző vizsgálati
módszer által feltárt — használatának és jelentéseinek összekötése. Ugyanakkor
a különböző módszerek révén összegyűjtött adatokat — mint látni fogjuk — nem
önmagukban és nem csupán egymáshoz viszonyítva értékeltem, ill. értelmez¬
tem, hanem együttesen, az eddigi kutatások eredményeivel, sőt a szakirodalmi
párhuzamokkal (pl. az orosz nyelv régi és mai "vörös" színnevével) is egybevetve.
A színnevek korábbi (különösen a középkori vagy a kora újkori) jelentésének vizs¬
gálata már önmagában is bonyolult feladat, Biggam elképzelése szerint pl. ez csak
kizárólag ún. ,interdiszciplináris szemantika" keretében képzelhető el. (Biggam
a nehézségeket pontosan a piros szín példáján mutatja be, amikor az angol red
és rede színnév egy adott, 14. századi szövegben előforduló vizuális jelentéséhez
,botanikai, heraldikai, irodalmi és gemmológiai" ismeretek együttesével igyekszik
közelebb férkőzni, Id. 2012, 9.1.—9.3. részek). Mint látni fogjuk, saját kutatásom
során én is nagyban támaszkodtam további tudományokra: a rózsaszín és a szőlő
színjelzői kapcsán bizonyos botanikai, a színek szimbolikája kapcsán (a rózsára,
ill. a római katolikus liturgiai előírásokra vonatkozó) kultúrtörténeti, a festékek
kapcsán (a festőanyagokra, kelmefestészetre vonatkozó) technikatörténeti, a színek
osztályozása kapcsán (pl. a színtan általános fejlődésére vonatkozó) művészettör¬
téneti ismeretekre.
A színneveket bőven emlegető írott forrásokkal — legalábbis nagyobb meny¬
nyiségben — csupán a 19. századtól rendelkezünk, éppen ezért az értelmezésnél
leggyakrabban ezekre támaszkodunk. E századból talán aránytalanul sokszor
idézzük majd a művészetet értő vagy művészeti tanulmányokat folytató szak¬
emberek véleményét is. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ezek az értelmiségi
férfiak olykor a megnevezett szín vizuális milyenségéről is igyekeztek valamit
megfogalmazni. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a művelt szerzők a
saját korukban specializált tudás birtokában lehettek (éppúgy, ahogyan napjaink
színtanban, művészettörténetben járatos szakemberei is sajátos tudás birtokában
vannak, ill. sajátos szókinccsel bírnak a színek kifejezésére), éppen ezért az ő
specifikus ismereteiket az átlagemberek tudásával nem szabad összetéveszteni.