tekinthetők reprezentatívnak, épp sajátos tematikai eloszlásuk folytán. Torzítja
 például a lehetséges statisztikai arányt, ha egy adott időszakból belekerül egy ter¬
 jedelmes munka a szövegek közé, amely pl. a színezékek vegyi leírását tartalmazza,
 és amelyben — mondjuk - a lehetséges színnevek közül csupán egy-egy szerepel
 következetesen végig az egész szöveg folyamán. Ebből azt a következtetést is
 levonhatnánk, hogy a leírásban mellőzött vagy ritkán előforduló színneveket az
 adott kor teljes írott nyelve csupán elvétve használta, holott ez nem biztos, hogy
 igaz. Az eredményt épp a fenti körülmény hamisítja meg, az egyazon szövegben
 található gyakori előfordulás.
 
A számítógép által generált listák esetében a betűzésből adódó problémákra
 is ügyelni kell, hiszen pl. nem csupán a veres és a vörös alakokra szükséges külön
 keresést végezni," hanem azzal is számolni kell, hogy a veres miatt pl. a vereség
 főnévre adott találatok is szerepelnek a kiadott listákban. Ezt nyilvánvalóan utólag
 lehet csupán kiszűrni, legalábbis abban az esetben, ha a veres szó pontos előfordulási
 száma is érdekli a kutatót, nem csupán azok a szövegbeli kontextusok, amelyekben
 előfordulnak a górcső alá vett színnevek. (Utóbbi esetekben természetesen egysze¬
 rűen csak át kell ugrani ezeket a találatokat, vagyis nem kell utólagosan számtani
 feladatokat végezni a találatokon, mint az előbbi esetben.)
 
Kifejezetten a veres/vörös és a piros találatok összeszámolásakor még azzal a
 nehézséggel is szembetaláltam magam, hogy míg a veres/vörös kereséssel bizonyos
 igék is bekerültek a keresőprogram által megjelenített szövegekbe: veresít, vörösít
 vagy veresedik, vörösödik stb., addig a piros esetében már nem feltétlenül. Például bár
 a pirosít és a pirosodik szintén feltűnt a kiadott listákban, a piru/ ige, ill. egyes ehhez
 kapcsolódó, a végső értelmezés szempontjából fontos kifejezések és színjelzések
 (pl. kipirult arc) viszont sajnos kiestek a keresőprogram rostájából.
 
Megemlíthető még, hogy a színekre/színnevekre való keresések alkalmával az
 engem érdeklő, régi gyökerű színelnevezések nem mindig konkrét színbenyomás
 kifejezése céljából szerepelnek a vizsgált szövegekben, hanem pl. tulajdonnevek,
 földrajzi stb. nevek (pl. Veres-tenger/ Vörös-tenger) részeként. Állandósult, rögzült
 kifejezésekben (frazémákban) való előfordulásuk azonban fontos kapaszkodót
 jelent mind a vizsgálat alá vett színnevek korábbi jelentőségére és használatára,
 mind pedig a színek szimbolikus jelentéseire nézve is.