világ milyen más, mint a korábbi volt). Aztán otthagyva minket indult tovább az
aktuális tennivalóihoz. Vagy előfordult, hogy édesanyám olyan szinnevet (petro/¬
kék) használt az egyik újonnan vásárolt ruhadarabom színének a meghatározására,
amit még sohasem hallottam korábban, és még azt is megjegyezte, hogy fiatalabb
korában - amikor ez az árnyalat szintén divatban volt — mindenki ezt a színnevet
használta erre a tónusra."
A fentiek mind azt bizonyítják, hogy a színek kutatásánál tekintettel kell lenni
a nemi és a korosztálybeli szempontokra. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy (ha
nem is a kezdetektől, de apránként) leszűkítettem a vizsgálat körét az idősebb női
generáció tagjaira. Elsősorban azért a nőkre, mert a szín — mint láttuk — minde¬
nekelőtt , női dolog", pontosabban a színekkel foglalkozás és az azokról való (sok
férfiember szemében , komolytalan") beszéd ,a nők dolga" (vö. ,a nők ez jobban
tudják" — ezt a választ kapta a férfiaktól egy moszkvai színkutató észak-kaukázusi
terepmunkája során, Id. Samarina 2007, 459). Másrészt az is szerepet játszott a
döntésemben, hogy én magam is nő vagyok, és ezért talán valamivel nehezebb
lett volna közel férkőznöm pl. a férfiak állatszínekről való tudásához, mint egy
férfi kutatónak.
Az idős generáció viszont a praktikus okokon túl (nyugdíjasként jobban ráérnek
az interjúkészítésre, mint az aktív korosztály) azért is mutatkozott megfelelőbb¬
nek, mint a fiatalok, mert egyik fő kutatási kérdésem az volt, hogy milyen lehetett
azoknak az embereknek a színekhez való viszonya, akik zárt közösségek tagjaiként
élték le az életüket, vagyis akik alig mozdultak ki saját lakóhelyük határain túlra,
ill. nyelveket sem tanultak még az iskolában. Másrészt rajtuk keresztül szerettem
volna kapcsolatot találni olyan színnevekhez is, amelyekkel csupán a néprajzi
szakirodalomban találkoztam, azaz amelyeknek pontos jelentésében nem lehetünk
egészen bizonyosak, hiszen legfeljebb az őket lejegyző kutatók voltak tisztában
vele (néhányukat azonban valószínűleg már ők is csak hallomásból ismerhették).
Kíváncsi vagyok rá, hogy pl. a frézszín, tüdőszín stb. alatt pontosan milyen tónusokat
érthettek egykor, vagyis szeretném ezek vizuális értelmét objektív színmintákhoz
kötni. Az idősebb asszonyokra ezért is esett a választásom, az ilyen színnevek
ugyanis legfeljebb az idős generációk emlékezetében élnek, ill. élő használatuk
kizárólag ebben a korosztályban képzelhető el. (Persze ezeknek a régies hangzású
16 "Ez a színnév egyébként Magyarország legnagyobb internetes színnév-szótárában sem szerepel
(ld. http://www.szintan.hu/nevo.htm). Megtalältam viszont egy sminkmester ältal irt, nöknek
szóló internetes blogban, innen másolom ide a következő, a pezrolkék színről szóló (2009-ben
feltöltött) bejegyzést: , Fogadnék rá — jó eséllyel — hogy fogalmad sincs, melyik kékről is beszélek.
Hidd el, ha nem ez lenne a munkám, nekem sem lenne, már a név is olyan idiéta, »petrolkék«”.