leginkább olyan esetekben fordul elő, amikor egy korábban elzárt nyelv nyugati
hatásra átveszi a színeknek azt a felosztását, amely a modern világban elterjedt.
Az 1970-es években egy polinéziai nyelv kapcsán mutatták ki elsőként, hogy
míg az idősebbek a fehéren, a feketén és a piroson kívül csupán az összetett grue
kategóriát tartották számon a kék és zöld színtartomány vonatkozásában, addig
a középkorosztály már külön-külön színként tekintett a zöldre és a kékre, sőt az
ebbe a korosztályba tartozók már a sárgát is önálló színosztályba csoportosították.
A legfiatalabbak közül pedig némelyek — nyilvánvalóan azzal összefüggésben,
hogy az iskolában angolul is tanultak — még a barnát is elkülönült színként fogták
fel (Biggam 2012, 68—69; egy pápua új-guineai nyelv kapcsán hasonlóról számol
be Hage-Hawkes 1975, 297). Az európai nyelvek esetében ilyen nagy eltéréseket
azonban nem tapasztalhatunk. Saját kutatásaim során legfeljebb csupán azzal a
jelenséggel találkoztam, hogy az idősebbek egyazon kategória kapcsán kétféle
elnevezést is ismernek, egy olyat, amelyet saját közösségükben még gyerekként
tanultak, és amelyet még szüleik használtak az adott kategória jelölésére, ill. egy
ettől eltérőt, amelyet viszont már saját gyerekeik, unokáik tanultak az iskolában.
Az idős korosztály ez utóbbit a médián keresztül is, mint a kategória hivatalos
nevét ismeri meg, éppen ezért már ez a korosztály is ezt tartja a helyes elnevezés¬
nek. (Ezt két színkategória kapcsán figyeltem meg, az egyik a piros, a másik a lila,
az előbbiről még lesz szó, az utóbbiról egy külön ennek a problémának szentelt
tanulmányomban irtam, Id. Balizs 2013).
Ennél sokkal gyakoribb azonban, hogy nem a leggyakrabban hasznalt és minden¬
ki számára közismert színnevek, hanem a pontosításra alkalmazott, különlegesebb
(egyrészt olyan értelemben , különleges", hogy csupán alkalmilag elhangzó, másrészt
nyelvileg sajátosabb, azaz leginkább bonyolultabb szerkezetű — pl. szrandkorlát-kék
— és/vagy hangzású, pl. bézs) színmegjelölések esetében mutat nagy eltéréseket
az idősebb generáció tudása és szókészlete a fiatalabbakéhoz képest. Csak hogy
saját tapasztalataimból is idézzek példákat, amikor egyszer egy nagymama korú
asszonnyal készítettem interjút, kissé zavarba jött, hogy miként azonosíthatná
egyesével is az elé tett különböző zöld színmintákat, ezért segítséget kért a
munkából éppen hazaérkező lányától. Erre a középkorú asszony nézegette egy
darabig a mintákat, majd maga elé kapott egyet közülük, és annyit mondott, hogy
az ö gyereke ezt shrekzöldnek* hivja (majd arröl kezdett el beszélni, hogy a mai