Seite 52 [52]
I. RECENS VIZSGÁLAT: SZÍNMINTÁS , GYŰJTÉS" 5I
homlokterében a modern, globalizált elképzelések által még csak kisebb mérték¬
ben befolyásolt paraszti színfelfogás áll, ill. a , népi" színosztályozásban fellelhető
táji különbségek. Másrészt egy jól körülhatárolható embercsoport kiválasztására
sarkallt az a tény is, hogy a korábbi antropológiai és nyelvi kutatások a színek
megnevezésében és osztályozásában különbségeket mutattak ki:
1. nemek között
. életkor szerint
. foglalkozás vagy érdeklődési kör szerint
. lakhely szerint
. dialektus szerint
Nm BW WN
. egynyelvűek és kétnyelvűek között stb. (utóbbit egy hazai kutató is vizsgálta
egy 31 főt számláló kísérlettel, Id. Navracsics 2007).
A nemek közti eltérések vonatkozásában leginkább azt mutatták ki, hogy a
nőknek a férfiaknál nagyobb a színekkel kapcsolatos szókincse," ill. hajlamosabbak
arra, hogy ritkábban használt, , különlegesebb" (fancier) színneveket alkalmazzanak
a látott tónusok színének pontos meghatározására (Biggam 2012, 65; magyarul
bővebben Id. Papp 2012, 74—78). A nők és a férfiak ugyanakkor a legfontosabb
színneveket (az ,alapszínneveket") ugyanúgy használják, a különbség legfeljebb
a színnevek által kijelölt határokban van (bár ez nemcsak nemek között változik,
hanem ebben olykor jelentős egyéni különbségek is fellelhetők), ill. abban, hogy a
férfiak inkább erre támaszkodnak, mint egyéb (bonyolultabb szerkezetű, kisebb
jelentéskörrel rendelkező) színnevekre (másként: árnyalatnevekre). Egy szenegáli
nyelvben például a nők az általuk használt színneveket mindig pontosító előtaggal
látják el (melyek egyébként mindig a ruházathoz és az ékszerül használt gyön¬
gyökhöz kötődnek), a férfiak viszont csupán elvont színelnevezéseket alkalmaznak
(Id. Ferry 1978).
Saját tapasztalataim szerint a színek iránti érdeklődés, a színekről való tudás
a hagyományos magyar paraszti/falusi társadalomban a nemek szerinti munka¬
megosztással is összefügghetett, mivel az egykori paraszti világban a nők voltak a
színekkel, a színességgel szorosan összefüggő viseletért felelősek. (Mint köztudott
egykor jórészt ők voltak a ruhák előállítói, majd beszerzői, ez alól a kivételt talán
csak a kalapok és a csizmák képezték.) Ennek következtében a színekkel való fog¬
lalkozás máig a nők hatáskörében maradt mind falusi, mind városi viszonylatban.
(Vagyis mai modern világunkra is jellemző maradt ez a különbség.) Ez lehet az
oka annak, hogy az interjúkra felkért férfiak többnyire visszautasították a velem
an Vö. TYLER 2003), 83. Jelenlegi ismereteim szerint hazánkban először Mátrai Rudolf írt erről
(1906, 42).