Oldal 52 [52]
OCR
I. RECENS VIZSGÁLAT: SZÍNMINTÁS , GYŰJTÉS" 5I homlokterében a modern, globalizált elképzelések által még csak kisebb mértékben befolyásolt paraszti színfelfogás áll, ill. a , népi" színosztályozásban fellelhető táji különbségek. Másrészt egy jól körülhatárolható embercsoport kiválasztására sarkallt az a tény is, hogy a korábbi antropológiai és nyelvi kutatások a színek megnevezésében és osztályozásában különbségeket mutattak ki: 1. nemek között . életkor szerint . foglalkozás vagy érdeklődési kör szerint . lakhely szerint . dialektus szerint Nm BW WN . egynyelvűek és kétnyelvűek között stb. (utóbbit egy hazai kutató is vizsgálta egy 31 főt számláló kísérlettel, Id. Navracsics 2007). A nemek közti eltérések vonatkozásában leginkább azt mutatták ki, hogy a nőknek a férfiaknál nagyobb a színekkel kapcsolatos szókincse," ill. hajlamosabbak arra, hogy ritkábban használt, , különlegesebb" (fancier) színneveket alkalmazzanak a látott tónusok színének pontos meghatározására (Biggam 2012, 65; magyarul bővebben Id. Papp 2012, 74—78). A nők és a férfiak ugyanakkor a legfontosabb színneveket (az ,alapszínneveket") ugyanúgy használják, a különbség legfeljebb a színnevek által kijelölt határokban van (bár ez nemcsak nemek között változik, hanem ebben olykor jelentős egyéni különbségek is fellelhetők), ill. abban, hogy a férfiak inkább erre támaszkodnak, mint egyéb (bonyolultabb szerkezetű, kisebb jelentéskörrel rendelkező) színnevekre (másként: árnyalatnevekre). Egy szenegáli nyelvben például a nők az általuk használt színneveket mindig pontosító előtaggal látják el (melyek egyébként mindig a ruházathoz és az ékszerül használt gyöngyökhöz kötődnek), a férfiak viszont csupán elvont színelnevezéseket alkalmaznak (Id. Ferry 1978). Saját tapasztalataim szerint a színek iránti érdeklődés, a színekről való tudás a hagyományos magyar paraszti/falusi társadalomban a nemek szerinti munkamegosztással is összefügghetett, mivel az egykori paraszti világban a nők voltak a színekkel, a színességgel szorosan összefüggő viseletért felelősek. (Mint köztudott egykor jórészt ők voltak a ruhák előállítói, majd beszerzői, ez alól a kivételt talán csak a kalapok és a csizmák képezték.) Ennek következtében a színekkel való foglalkozás máig a nők hatáskörében maradt mind falusi, mind városi viszonylatban. (Vagyis mai modern világunkra is jellemző maradt ez a különbség.) Ez lehet az oka annak, hogy az interjúkra felkért férfiak többnyire visszautasították a velem an Vö. TYLER 2003), 83. Jelenlegi ismereteim szerint hazánkban először Mátrai Rudolf írt erről (1906, 42).
