Oldal 38 [38]
4. A PIROS-VÖRÖS PROBLÉMÁRA IRÁNYULÓ EMPIRIKUS KUTATÁSOK 37
aki a francia nyelv két barna színnevét tanulmányozva meggyőzően bizonyította,
hogy napjainkban a brun mellett a marron is széleskôrüen elterjedtté vält (Forbes
1979). Kiss Gábort saját bevallása szerint Forbes kérte fel a téma vizsgálatára."
Közös kutatásuk három kísérleten alapult. Adatközlőiktől elsőként azt kérték,
hogy soroljanak fel írásban színeket (a színnevek gyakoriságának mérése), majd
a francia alanyokat megkérték, hogy színmintákon jelöljék be, mit jelöl egyrészt
a brun, másrészt a marron. A magyaroktól ugyanezt kérték a biros és a vörös elne¬
vezésekkel kapcsolatban (a színnevek jelentésének, ill. a jelentés kiterjedtségének
a beazonosítása). Végül az adatközlők írásban két külön oszlopban soroltak fel
olyan tárgyakat, amelyeket egyfelől piros, másfelől vörös színűnek lehet mondani
(a színnevekhez kapcsolódó kontextusok kiderítése, Id. Forbes-Kiss 1999, 183).
Közel száz — 15 és 25 év közötti — fiatal véleményére alapozva arra jutottak, hogy
ma a piros sokkal ismertebb, mint riválisa: a vörös. Fontos észrevételük, hogy a ma¬
gyar nyelvben még a bordó is megelőzi gyakoriságban a vöröst, továbbá az is, hogy
a piros színnév vizuális kiterjedése sokkal nagyobb, mint a vörösé, de utóbbinak
a fokális pontja is sajátos, mivel kutatási eredményeik szerint az a sötét liláspiros
tartományban található. Azt is megállapították, hogy a legtipikusabb $iros tárgy
az alma, a legtipikusabb vörös dolog pedig a vörös haj (Kiss-Forbes 2001, 197).
E színnevekkel jelölt árnyalatok különbségéből, valamint abból, hogy vannak olyan
tárgyak/dolgok, amelyekhez vagy csak az egyik, vagy csak a másik kapcsolódhat
színjelzőként, végeredményben arra következtetnek, hogy
a) e két színnév nem tekinthető egymás szinonimáinak;
b) nem egészítik ki egymást a jelentésük révén;
c) egyik sem foglalja magában a másikat (a kisebbiket a nagyobbik által beke¬
belező halmazként vagy kategóriaként, Id. Forbes-Kiss 1999, 187).
Ezenfelül Kiss a Magyar Nemzeti Szövegtárban (a továbbiakban MNSZ) is meg¬
vizsgálta a két színnév gyakoriságát. Azt találta, hogy csak akkor mondhatjuk a
magyar nyelv harmadik leggyakoribb színnevének a piros szôt, ha eléforduläsähoz
a vöröset is hozzaszamoljuk. Gyakorisagban elsé két helyen B&K hipotézisének
megfelelően a fehér és a fekete vegzett (Kiss 2004, 160. A cikk összefoglaläsähoz
ld. még egyik koräbbi tanulmänyomat: Bälizs 2011, 27-29).
Megemlithetö e helyütt De Bie-Kerekjärtö (2003) rövid cikke is, annak
ellenére, hogy az a minket érdeklő két színnév közül csupán a vörössel fog¬
lalkozik. De Bie-Kerékjártó szerint az alapszínnév-teória megjelenése, ill.
az a tény, hogy a piros szín , különböző nyelvű megfelelőinek fordításaként
3 Ezt a ,Színnevek a különböző nyelvekben és kultúrákban" című alkalmazott nyelvészeti
konferenciát megnyitó beszédében mondta (Budapesten, a Kodolányi János Egyetemen, 2018.
november 5-én).