Seite 35 [35]
34 I. BEVEZETÉS
Biggam (2012, 31) hivja fel a figyelmet, hogy a színnevek etimológiailag gyakran
targynevekbél alakulnak ki. (Éppen ezért Biggam úgy véli, hogy ehelyett inkább
azt kellene megtenni követelménnyé, hogy már ne egy tárgy jusson először az em¬
berek eszébe, ill. ne egy tárgynak a képe villanjon fel azon személyek elméjében,
akik meghallják a szóban forgó többjelentésű színnevet.?")
A harmadik másodlagos kritérium szerint az újabban átvett, idegen eredetű
kölcsönzések szintén gyanúsak lehetnek.
A negyedik kritérium és egyben utolsó másodlagos követelmény szerint egy
alapszínnév morfológiailag sem lehet összetett (ez kizárja az angol b/we-green-t).
[A kutatók egyébként újabb és újabb javaslatokkal álltak elő arra nézve, hogy milyen
jellemzőket lehet még alapszínnév-kritériumnak tekinteni. Ilyen volt a színnevek
rövidsége, ill. az előfordulásaik gyakorisága egyrészt az írott szövegekben, másrészt
a beszédben stb. A további javaslatokat Id. Biggam 2012, 34-41.]
Ez a nyolc kikötés azonban nem nyújt egyértelmű és vitathatatlan támpontokat
annak eldöntéséhez, hogy a magyar nyelv két piros színneve közül melyiket tegyük
meg a piros kategória alapszínnevévé. Ugyanakkor maga BEK az általa sötétpiros
jelentésűként bemutatott vörös szó alapszínnév státuszát megkérdőjelezi. Erről
ugyanis a következők olvashatóak a Basic Color Termsben:
6 Amikor A. P. Vasziljevics 15 különböző nyelvcsaládba sorolható nyelv színneveit elemezte és
vetette össze BXK hipotézisével, külön figyelmet szentelt a kromaronímáknak, vagyis azok¬
nak a színneveknek, , amelyeknél a színelnevezés alapjául szolgáló tárgy, jelenség... még a
mai felhasználó számára is világos". A tárgyak tipológiai osztályozását elvégezve arra jutott,
hogy a történelem folyamán a következő dolgok váltak a színelnevezések alapjává: időrendben
a legrégibbek azok, amelyek (r) természeti jelenségek neveire vezethetők vissza; fiatalabbak a
(2) növényzet jelölésére használtak, majd az (3) állatokhoz, a (4) gyümölcsökhöz és zöldségekhez,
az (5) élelmiszerekhez, a (6) virágokhoz, a (7) drágakövekhez, a (8) mesterségesen létrehozott
tárgyakhoz, a (9) festékekhez kapcsolódók következnek; a legfiatalabbak pedig az (10) összetett
etimológiájú szavak (pl. Oxford blue, ld. SIPŐCZ 1994, 39—42). A magyar nyelvben ugyanak¬
kor — saját kutatásaim szerint — az élelmiszerek nem merülnek fel korábban a virágok neveinél.
Legalábbis a rózsaszín sokkal nagyobb múltú színnév, mint pl. (ha csak az italokról elnevezett
színeket vesszük) a kávészín, a borszín, a pezsgőszín, sőt régibb még a gyümölcsről elnevezett
narancssárgánál is. A lila ugyanakkor szintén virágot jelölt eredetileg a magyarban (is) még a
19. század végén, méghozzá az orgonát (Id. BALIZS 201 3). Ebből kifolyólag úgy vélem, hogy
egy ilyen jellegű sorrend felállítása hasztalan, mivel nem tarthat számot teljes általánosságra,
hiszen számos kulturális és történeti tényező is szerepet játszik a színnevek kialakulásában.
A rózsaszín viszonylag korai felbukkanásának is megvan a maga kulturális eredetű magyarázata,
hiszen míg a rózsa régtől fogva kultikus növény szerte Európában, addig pl. az orgona nem az.
7 Stanlaw szerint ez a kritérium azért nem megfelelő, mert pl. a japán nyelvben számos angol
eredetű színnév van, amelyeket ma már gyakrabban használnak, mint az eredeti japán színne¬
veket, sőt át is veszik azok szerepét a nyelvben (JONES 2013, 16).