Page 32 [32]
3. ÁLAPSZÍNNÉV-KIVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK 3I
3. ALAPSZÍNNÉV-KIVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK
Mint már érintettük, BEK hipotézise szerint a , biológiailag fokális" (vö. Pléh
1997, 467), vagyis perceptuálisan kiugró (, szaliens") színgócokhoz alapszínneveket
rendelnek a különböző nyelvek. Iehát egy kognitív kategóriához egy alapszínnév
tartozik, ráadásul ezeket az alapszínneveket pusztán nyelvi szempontok szerint el
lehet különíteni a többi színnévtől. Szerintük ugyanis az alapszínnevek négy elsőd¬
leges és további négy másodlagos nyelvi kritériumnak is meg kell hogy feleljenek:
Az első elsődleges kritérium, hogy egy alapszínnévnek monolexémának kell
lennie (másképp: egy morfémából kell állnia, Id. Kicsi Sándor 1988b, 457). Azaz
egy olyan egységes névnek, amelynek jelentése nem jósolható meg a részeinek
jelenteseböl. B&K tehät kizärja a tärgynev+szin dsszetételeket (/emon colored), a
körüliräsos szinneveket (Zhe color of the rust on my aunts Chevrolet) és a ragozott
formákat (d/uish).9
A második elsődleges követelmény szerint semmilyen másik színnév sem tartal¬
mazhatja egy alapszínnév jelentését (Kicsi Sándor szerint , nem jelölheti valamely
más szín árnyalatát", Id. 1988b, 457. Sipőcz szerint , jelentése nem sorolható be más
színnevekéhez", Id. 1994, 26), tulajdonképpen: nem lehet egy nagyobb színkategória
alosztályának a neve.?" Az angolban így kizárható a crimson és a scarlet, amelyeknek
jelentése a red alá sorolható. Biggam (2012) szerint ezt beszélgetésekből, kifejezé¬
sekből vagy szövegekből lehet leggyakrabban felismerni, és onnan, hogy általában
ezek kerülnek a színek pontosabb árnyalatát felderíteni célzó kérdésekbe is, ill. az
, Ez milyen piros/zóld/sárga?" típusú kérdésre általában inkább másodlagos, mint
alapszínnevekkel szokás felelni.
A harmadik kritérium szerint az alapszínnevek jelentése nem korlátozódhat
tárgyak szűk osztályára (Kicsi Sándor szerint , nem szorítkozhatnak viszonylag kis
számú dolog jelölésére", Id. 1988b, 457. Sipőcz szerint , használata nincs lexikailag
9 Ez a kritérium azon az alapon kritizálható, hogy egy szó szerkezetének nem kell feltétlenül
összefüggésben lennie a használatával (PAPP 2012, 20). Ráadásul már az 1970-es években
kiderült, hogy ez nem lehet általános követelmény, mivel vannak olyan nyelvek, amelyek meg¬
kettőznek bizonyos használatban lévő lexémákat, és így alakítják ki összes színnevüket. Pl.
a szamoai nyelvben az w/iuli név takarja a fekete színt, az u/i azonban önmagában is értelmes
szó (jelentése: "kutya, vezető, kormányos") (Id. BIGGAM 2012, 23). Ha azonban kizárólag
azt állítjuk, hogy az alapszínnév mindenképpen olyan szó, amelynek részeiből nem következ¬
tethetünk a színnév (vagyis a teljes szó) jelentésére, az sem állja meg a helyét, mert léteznek
olyan nyelvek is, amelyek csak tárgynév-" hasonló? jelentésű összetételekkel rendelkeznek, ezek
némelyike azonban egyedüli és általánosan használt nevei a színeknek, így mindenképpen a
színrendszerezés alapszintjéhez kell hogy tartozzanak (BIGGAM 2012, 24).
Ebből a kritériumból indulva állítja Fejes László (2016), hogy nyelvünkben már csak azért sem
lehet alapszínnév a narancssárga, mivel ,a narancs mégis egyfajta sárga".
20