Page 24 [24]
I. ÁLTALÁNOSSÁGBAN A SZÍNEK ANTROPOLÓGIAI KUTATÁSÁRÓL 23
Az utóbbi, whorfi determinista nyelvszemléleti irányzat, vagyis a legszélsőségesebb
relativista felfogás értelmében tulajdonképpen ,a nyelv mint kategóriateremtő és
kategória-képviselő rendszer" teljes mértékben előírja, hogy miképpen észleljük a
világot. Whorf szerint a nyelv tehát , szükségszerűen, elkerülhetetlenül alakítja a
megismerésünket" (Pléh 2003, 172, kiemelés az eredetiben).
A színek esetében ezt úgy kell elképzelni, hogy pl. azokban a nyelvekben, ame¬
lyekben egyetlen színnév öleli fel a kéket és zöldet, hasonlóbbnak látják ezt a két
színt pl. az angol nyelven beszélőknél, mert ez utóbbi nyelvben mindkettőt külön
szóval jelölik (Borstein 1975, 777; vö. Boas 1975, 93). Továbbá e szemlélet szerint,
ha pl. egy nyelvben megvan mind a sárga, mind pedig a narancs színnév, akkor ez
a felosztás hatással van a nyelv teljes színrendszerére, mivel ezzel leszűkül a piros
jelentésének a határa a narancssárga irányában (Sarapik 1997). Így végső soron
— minden más dolog osztályozásához hasonlóan — önmagában a nyelv az irányítója
a színek osztályozásának, a színek kognitív kategóriába rendezésének is.
De hogyan lehetséges az, hogy egyes nyelvek külön kategóriába osztják azo¬
kat az árnyalatokat, amelyekre más nyelvek egybefüggő színmezőként utalnak?
A relativisták válasza erre az, hogy mivel önmagukban a világ dolgai között
nem állnak fenn rendszerszerű kapcsolatok, a nyelvek voltaképpen tetszőlege¬
sen alakítanak ki kategóriákat, amikor nevet adnak a környezetben található
tárgyaknak. A nyelvnek voltaképpen a világ heterogenitásán kell uralkodnia, a
kategóriák létrejöttében ugyanis nem az összefüggő rendszerként megtapasztalt
jelenségek állnak, hanem ,a benyomások kaleidoszkópszerű összevisszasága",
melyeket csak a nyelv képes megzabolázni. A kaotikusnak észlelt jelenségeket
nekünk kell , elménk nyelvi rendszere segítségével [.. .] megszerveznünk" — állítja
Whorf (1956, 213).? Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a nyelvek minden észlel¬
hető jelenséget, köztük a színeket is, teljesen önkényes módon neveznek el. (A
színosztályozás önkényességének elve egyébként elsőként L. Bloomfield 1930-as
években papírra vetett — a színkutatások történetével foglalkozók körében sokat
idézett — soraiban tűnt fel.)"
» Idezi ROSCH 2004, 380. Pléh Csaba fordítása. (Egy másik fordítás olvasható itt: BENEDI¬
CT-SZADAHIKO 2006, 285.)
, A fizikusok nézete szerint a színspektrumban a különböző hullámhosszú fények folytonos
skálája 400-től 720 ezer milliméterig terjed, de a nyelvek ezt a skálát önkényesen (arbizrarily)
és a bíbor (vioZez), a kék, a zöld, a sárga, a narancs és a piros jelentéseire való pontos körülhatá¬
rolás nélkül különböző részekre osztják, így a különböző nyelvek színnevei (co/lor-names) nem
ugyanazokat a fokozatokat jelölik" (idézi pl. SARAPIK 1997, saját fordítás).